Három évvel ezelőtt Vera Nyikolajevna feladta hangulatos, egyszobás lakását, hogy segítsen fiának, Olegnek vidéken házat építeni. Összeköltözött a fiával és annak feleségével, de soha nem érezte jól magát az új házban. Egy nap Vera felhívta barátnőjét, hogy kifejezze csalódottságát:
“Nem tudom, mit tegyek” – mondta – “Hiányzik a régi lakásom, a régi életem. Úgy érzem, hogy itt akadály vagyok, hogy nincs rám szükség. A barátja megkérdezte tőle, miért egyezett bele, hogy a fiához költözzön: “Segíteni akartam neki” – válaszolta az idős anya – “Jobb életet ígért nekem, de most úgy érzem, tévedtem.
Nincs magánéletem, és nem ismerek itt senkit… A barátnő együttérzően hallgatott, majd tanácsot adott: “Beszélnie kell a fiával és a feleségével. Lehet, hogy nem értik meg, mit érzel. És talán megtalálod a módját annak, hogy ez a helyzet számodra is működjön.
A nő egy pillanatig gondolkodott, majd azt mondta, hogy érdemes megpróbálni. Aznap este Vera meghívta a fiát és a menyét egy komoly beszélgetésre: – Elnézést, ha félbeszakítom – mondta -, nem akarok nekik gondot okozni. De hiányzik a régi életem, és nem érzem jól magam itt, érted? A fiú és a meny meglepődve hallotta ezt.
– Anya, fogalmunk sem volt róla, hogy így érzel – mondta a fiú -, persze, hogy nem zavarsz minket. Egy család vagyunk, és örülünk, hogy itt vagy. Beszélgettek még egy kicsit, és Vera Nyikolajevna úgy érezte, hogy teher szakad le a válláról.
Rájött, hogy sokáig magában tartotta az érzéseit, és hogy itt az ideje, hogy beszéljen róluk. Így Vera úgy döntött, hogy a fiával és a menyével marad. Megtalálták a módját, hogy több magánéletet biztosítsanak neki, és megpróbáltak több időt tölteni együtt családként. Nem volt könnyű, de megtalálták a kiutat a helyzetből.
Visszatekintve Vera Nyikolajevna rájött, hogy fontos leckét tanult: “A gyerekeknek a szüleiktől távol kell élniük, pont” – mondta egyszer hangosan, amikor senki sem volt a közelben -, “de ha valaki úgy dönt, hogy a gyerekeivel él, akkor gondoskodnia kell arról, hogy a gyerekeknek lehetőségük legyen nyíltan és őszintén kifejezni minden érzésüket. Ez az egyetlen módja a békés és szenvedés nélküli életnek.
