58 éves vagyok. 8 éve élek egyedül. A fiamnak saját családja van, de gyakran meglátogat. A férjem 8 évvel ezelőtt elhagyott egy fiatalabb nőért. Megőrültem a magánytól.
Voltak barátaim, de tudod a barátok nem azokra vágysz egy kényelmes esős napon a kanapén ülve és a tévében sorozatot nézve. Ezért úgy döntöttem, hogy megpróbálom megtalálni a boldogságot az interneten. Tudtam, hogy rengeteg társkereső oldal van. És gyönyörű nő vagyok – gyakran járok fodrászhoz, vigyázok magamra, zenélek, és hetente néhányszor elkezdek edzeni.
“Miért ne próbálnám ki?” – gondoltam, és találtam egy weboldalt – minden világos volt, könnyen érthető, rengeteg ember volt ott, és mindenki normálisnak tűnt. Egy héttel később lefoglaltam az első randimat egy férfival.
Megbeszéltük, hogy a házam előtti parkban találkozunk. Mindig békés, napsütéses volt, és pont erre volt szükségem. Egy padon vártam Federre. Tíz percet késett, de én feldúlt voltam. A közelben lakom, ő pedig a város másik végéből jött; talán dugó volt… Egyszóval, első látásra nem tetszett.
Nem vesztettem el a reményt. Egy másik személy írt nekem. Két évvel fiatalabb volt, de aztán eszembe jutottak a szavak: “A szerelem minden korban jön”. Beleegyeztem, hogy elmegyek vele ebédelni egy étterembe. Pontosan érkezett. Rendesnek tűnt. Szerény öltönyt és bőrcipőt viselt.
Leültünk az asztalhoz, minden rendben volt, amíg nem jött a pincér. Az uram úgy beszélt a pincérrel, mintha szolga lenne. Ez persze nem tetszett, de reméltem, hogy megoldja a problémát azzal, hogy velem beszélget.
A rendelésünk késett. Csak egy percet késett, de akkor is… Mihajlo dühös volt. Felállt, és bement a konyhába, hogy megtudja, mi történt. Amint kijött, kapta a telefonhívást. A telefonja előttem volt, és én a képernyőre néztem.
A “Nő” szó azonnal felkeltette a figyelmemet. Nem is gondolkodtam rajta. Felálltam, felvettem a kabátomat és hazamentem. Két sikertelen próbálkozás után abbahagytam az ilyen honlapok látogatását. Tudod, jól megvagyok egyedül is.
