Tavaly, közvetlenül az újév előtt láttam egy hirdetést az újságban: egy 63 éves egyedülálló férfi társat keresett december 31-re, lehetőleg 60 év felettit. A hirdetés alatt volt egy telefonszám is. Habozás nélkül tárcsáztam, de nem volt bátorságom felhívni. Megfelelő korú voltam, de 31 éves társaságom volt estére, csak arra voltam kíváncsi, hogy sikerült-e az öregnek.
Két napig úgy lebegtem az újság körül, mint egy légy, de a harmadik napon nem bírtam megállni, hogy ne hívjam fel a számot, amit kívülről tudtam. “Halló, a hirdetés miatt hívom” – mondtam kínosan, és a másik végén vidám kuncogást hallottam. – “Bocsánat, hogy nevetek” – válaszolt a férfi – “Nem számítottam rá, hogy ennyien hívnak.” “Sajnos, már 31-re tervezek, de nagyon kíváncsi vagyok, hol vagyok az első tízben az érdeklődők között.
– Már elvesztettem az utam. 20 és 70 év közötti lányok és nők hívnak. Körülbelül 25-30 biztosan van. Csak nem tudom, mit kezdjek vele, nincs is annyi helyem otthon. A férfi kedvesnek és nyugodtnak tűnt. “Szeretne tanácsot kérni egy kortársától?” – kérdeztem. “A következőt tenném, barátom…
Hívjon meg magához öt hatvan év feletti nőt, szigorúan bejelentés alapján. Szerintem közülük kettő vagy három el fog jönni. Jól fogod érezni magad, és aztán kiválaszthatod, amelyik a legjobban tetszik.” – Azt hiszem, így fogok tenni, ez egy jó ötlet. Köszönöm szépen – válaszolt kedvesen az új barátom – De ígérd meg, hogy később elmeséled, hogy ment.
Ez az én számom.” “Megígérem” – mondta, és elköszöntünk egymástól. Bevallom, hogy január 1-jén már vártam egy idegen hívását. Ő hívott 2-án: – Halló, adtál tanácsot a nyaralás megszervezésével kapcsolatban? – Igen, adtam. “Nos, mondd csak, sikerült?” – Tudod, minden remekül ment. Három nő jött hozzám. Beszélgettünk, szórakoztunk.
Aztán az egyik nő két másik barátnője is csatlakozott hozzánk. Amikor már későre járt, mindenkit hazakísértem. “Még sosem volt ilyen szilveszterem, de nem jött össze senkivel – mondta valami megfoghatatlan sajnálkozással a hangjában -, köszönöm. Mielőtt megkérdezhettem volna, miért, letette a telefont. Ezután megfeledkeztünk egymásról. Ősszel kaptam egy hívást egy ismerős számról. Nem tudom, miért, de azt hiszem, tudnod kell róla. Márciusban elmentem egy gyógyfürdőbe. Ott találkoztam Arinával. Ő 59 éves.
Együtt élünk. Igen, még nem írtuk alá a házassági bizonyítványt, de én ragaszkodom hozzá. Azt mondtam, hogy nagyon örülök nekik. Meglepő módon melegséget éreztem, amikor megtudtam, hogy nagyapám megtalálta a szerelmet. Hiszen szerelem nélkül az élet minden korban elveszti minden színét.
