– Lehet, anya, hogy valamiben igazad van, de értsd meg: te vagy az anyám, ő pedig az apám. Mindkettőtöket szeretlek, és nem tudok állást foglalni. Apámnak ugyanannyi része van ebben a házban, mint neked, tehát joga van itt lakni, ezért kell befogadnod – mondta nekem a fiam.
Ránézek erre az ügyvédre, aki csak azért végezte el a jogi egyetemet, mert külföldön kerestem pénzt és fizettem a tandíját, és azt mondom neki: “Fiam, ha annyira sajnálod apádat, fogadd be, elvégre van lakásod. Egyébként az én pénzemből vetted, ha nem felejtetted el – Ő a férjed, és joga van itt lakni – a fiú nem engedett.
– És miért nem emlékezett arra, hogy ő a férjem, amikor megcsalta? – Kérdezem én. – És te, Andrew, te tökéletesen tudtál apád hűtlenségéről, de hallgattál, mert nem érte meg, hogy hazajöjjek” – emlékeztem. “Anya, miért most hozod fel? Apám mindent megértett, nincs hol laknia, és ezt el kellene fogadnod, emlékezz, mennyi pénzt fektetett ebbe a házba. A férjemmel nagyon fiatalon házasodtunk össze.
Nem volt semmink. Mihály elkezdett külföldre járni dolgozni más férfiakkal építkezni, a munka szezonális volt, így először pénzt keresett, majd házat épített nekünk. Született egy fiunk, és amikor a férjem nem volt otthon, nekem kellett gondoskodnom a gyerekről, az építkezésről és a gazdaságról, ami időnként nagyon nehéz volt. Amikor a ház elkészült, a férjem nem ment többé külföldre, itthon talált munkát, mert a családjával akart lenni.
Időközben a fiunk felnőtt, és gondolkodnunk kellett a jövőjéről. Ezért úgy döntöttem, hogy külföldre megyek dolgozni, Angliába mentem. Először félretettem pénzt a fiam taníttatására. Felvették egy fizetős egyetemre, hogy jogot tanuljon, és öt évig én fizettem a tandíját.
Aztán úgy gondoltam, hogy a fiam biztosan nem akar majd visszamenni a faluba, mert karriert kell csinálnia, ezért elkezdtem pénzt gyűjteni, hogy vegyek neki egy lakást. Aztán jött a felújítás, aztán a bútorozás, egyszóval mindent megtettem a fiamért, amit csak tudtam. És miközben próbáltam biztosítani a gyermekünk jövőjét, a férjem talált egy másik nőt. Erről a falubeli barátaimtól értesültem, akik finoman azt javasolták, hogy menjek vissza, különben elveszíthetem a férjemet.
Bejelentés nélkül jöttem haza, és egy másik nőt találtam a házunkban. Nem csináltam jelenetet, csak összepakoltam a dolgait, és megmondtam neki, hogy nem tartom meg. Elment, de nem adta be a válókeresetet. Azt sem tettem. Bezártam a házunkat, és visszamentem dolgozni Angliába.
Most itthon vagyok, mert azt hiszem, eleget kerestem. Van egy házam, mindenem benne van, és egy kis pénzt is félretettem, úgyhogy úgy döntöttem, hogy mostantól magamnak fogok élni. De itt Michal úgy döntött, hogy visszajön hozzám, mert valami baj van az új párjával, és mi még hivatalosan házasok vagyunk. A volt férjemnek nincs hol laknia, ezért mesél nekem arról, hogy mennyire szeret, és hogy mindent megértett.
A szavai nem hatnak rám, ezért úgy döntött, hogy sírva fakad a fiam előtt, és most nyomást gyakorol rám, hogy bocsássak meg apámnak. Nem engedem be a házamba, még akkor sem, ha ő építette. Felajánlottam neki, hogy lakjon a nyári konyhánkban, amíg nem talál valami jobbat, és addig is fizessen nekem lakbért. Azt hiszem, helyesen cselekszem. Mi a véleménye?
