Julie-nak ki kellett mennie a hóviharba, még ha nem is volt kedve hozzá. Hazafelé menet meglátta a nagymamáját a buszmegállóban. Furcsa volt, mert az idős hölgy egyedül ült és a földet nézte. „Nagymama, vársz valakit?” Kérdezte tőle. – Júlia megkérdezte. „Nem, nincs kit várnom, egyedül vagyok”.
„Meg fogsz fagyni, elviszlek valahova meleg helyre” – mondta a nő. Julia hívott egy taxit, és a nagymamájával együtt hazavezettek. Julia kivitte a nagymamáját a fürdőszobába, majd bement a konyhába, hogy gyorsan vacsorát készítsen. Miután a nagyi evett, együtt ültek a nappaliban, és Julia meg akarta kérdezni, mi történt a nagyival, de nem mert belekezdeni. Aztán a nagymamája elkezdte mesélni: – Egy fiam van, Kosztya, és későn, harmincnyolc évesen szültem meg.
A férjem pedig egy évvel később meghalt, megállt a szíve. Egyedül kellett felnevelnem a fiamat, nagyon nehéz volt. És Csonti nagyon csintalanul nőtt fel. Végül felneveltem a fiút, főiskolára ment, aztán dolgozni. Eljött az ideje, hogy megnősüljön, volt egy menyasszonya, Maja. De Maja nem kedvelt engem, nem értem miért.
Ebben a pillanatban Julie szeme megtelt könnyel. A nagymamája folytatta: „Mindig azt sugallta, hogy haszontalan vagyok egy háromszobás lakásban. Aztán teherbe esett, és nem is habozott a szemembe mondani, hogy haszontalan vagyok. Aztán Maya megtudta, hogy családi gyűrűink vannak, és dührohamot kapott, hogy miért nincsenek az ujján. És minden nap voltak ilyen hisztik.
Ma pedig azt mondták, hogy elmegyünk a boltba babaruhát venni. De ott hagytak egy ismeretlen helyen lévő buszmegállóban, és elhajtottak. E történet után a nagymamám elsírta magát. Julia is sírni akart… hogy hagyhatta ott a saját anyját a hidegben. Attól a naptól kezdve a nagymama Juliával maradt.
Munka után finom fánkokkal vagy süteményekkel jött Juliához. Esténként pedig együtt nézték a tévéműsorokat. Julie nagyon ragaszkodott ehhez a kedves nagymamához. Egy nap Julie hazaérve hangosan szólt a tévé.
Ez furcsa volt, mert a nagymamája kikapcsolta, mielőtt a lány hazajött volna. Julie kiment az előszobába, a konyhába, a szobába – a nagymamája nem volt ott. Csak a fürdőszoba ajtaja volt nyitva, és a nagymama a földön feküdt. Júlia azonnal hívta a mentőket és a rendőrséget. A nagymama még aznap meghalt.
Eltelt egy hónap, és egy drága öltönyös férfi jött Julia munkahelyére: „Ki vagy te, egy zsarnok? Milyen jogon veszed el, ami az enyém? Igazságot fogok szolgáltatni, a bíróságon kihúzom magát ebből az egészből”. Így Júlia visszatért a házba. Kiderült, hogy a nagymama Julie-ra hagyta a lakását és a családi gyűrűket, semmit sem hagyott a fiára, Kostikra és az édesanyjára, Majára.
