Lilya barátnőmnek az esküvője előtt volt egy csajos estéje egy klubban. Mire vége lett, már későre járt. Felhívtam a férjemet, hogy figyelmeztessem, hogy Lilyánál maradok éjszakára. Korán reggel hazaértem.
Abban a pillanatban csak két vágyam volt: fürödni és jól aludni. De otthon találtam Margaritát, a férjem húgát. Jevhennek és nekem nem lehetett gyerekünk: ő szűz volt.
Ez nagy probléma volt számunkra. A férjemmel úgy döntöttünk, hogy nem mondjuk el az anyjának. Végül is ez a mi családi ügyünk, és mi döntjük el, mit mondunk és mit nem. Az anyósom és a férjem összes rokona mindig is engem hibáztatott azért, hogy nincs gyerekünk, de ez nekem sem idegen.
Soha nem foglalkoztam vele sokat. Jevhen és én külön élünk a lakásomban. Az anyósom mindig azt mondta Jevhennek, hogy a lakásomat oda kellene adnunk…
Margaritának, és béreljünk magunknak valami lakást. Valamiért a férjem összes rokona is így gondolta. De nem baj, ez az ő problémájuk. Amikor hazaértem, a férjem nővére a konyhában ült és sírt. Köszöntem neki, és kimentem a fürdőszobába. Amikor kijöttem, a férjem odajött hozzám, és azt mondta, hogy legyek kedves a húgával, mert súlyos balesete volt. Odamentem Margaritához, és megkérdeztem tőle, mi történt.
Elmondta, hogy gyermeket vár. Az anyja kidobta őt a házból, mert nem akart házasságon kívül született unokákat. Így Margarita hozzánk fordult segítségért. Azt javasoltam neki, hogy egyelőre lakjon nálunk. Mivel a férjemnek és nekem nagyon tágas lakásunk van, van elég hely mind a férjemnek és nekem, mind Margaritának és a gyermekének.
A férjem elment dolgozni. Amikor zuhanyozni mentem, eszembe jutott, hogy nem tűztem fel a hajamat. Amikor kijöttem a fürdőszobából egy hajtűért, hallottam, hogy a férjem húga az anyjával beszél telefonon: „Anya, ne aggódj, azt hitte, hogy babát várok. Ne aggódj, szétválasztom őket, aztán a bátyám talál egy másik nőt, és ő majd odaadja neki a gyereket. A lakását is átvesszük, így nem leszek hajléktalan.
Egyelőre puszik. Visszamentem a fürdőszobába, el akartam menni Margaritához és elmondani neki mindent. Ki viccel ilyesmivel? Végül is minden visszajöhet. Elmentem a munkahelyemre, ott találkoztam Lilával és elmondtam neki mindent. Este a férjem, Margarita és én a konyhában ültünk. Megkértem a férjem húgát, hogy meséljen el minden részletet az érdekes állapotáról. Ő megint elkezdte mesélni a történetét, amit kívülről tanult.
Félbeszakítottam Margaritát, és elmondtam neki, hogy hallottam, miről beszélt telefonon az anyósával. A férjem rájött, hogy megint el akarnak válni tőlünk, és kikergette Margaritát a lakásunkból. Felhívtam az anyósomat, és megkértem, hogy jöjjön el hozzánk. A telefonban el kellett mondanom neki, hogy a lakásról van szó, különben nem jött volna.
Amikor megérkezett, bementünk a konyhába. Átadtam neki a fia vizsgálatainak eredményét. A végén az orvos azt írta, hogy a fiának nem lehet gyereke. Akkor nem bírtam magammal, és elmondtam anyósomnak mindent, amit gondoltam róla. Megmondtam neki, hogy ne jöjjön hozzánk. Feltételül szabtam Jevhennek, hogy többé nem kommunikál a családjával, különben velük fog élni.
Azt is megmondtam nekik, hogy ne vádoljanak azzal, hogy nem tudok a fiuknak gyermeket szülni. Ha ez megtörténik, azonnal elmegyek és elmondom a rokonaiknak, hogy ki a valódi hibás azért, hogy nem lehet gyerekünk. Az anyósom nem szólt semmit.
Csak felállt és elment. Ezután, hála Istennek, sem ő, sem a férje rokonai nem látogattak meg minket többé. Elmentünk szakemberekhez segítségért, és egy évvel később megszültem egy gyönyörű fiút. Most nagyon boldog a családunk. A férjem édesanyja meg akart látogatni minket, de Jevhen visszautasította. Két évvel később pedig megtörtént a csoda: egyedül, segítség nélkül szülhettem egy kislányt. Így az életünk még jobb lett.
A férjem nővére pedig, amikor férjhez ment, megtudta, hogy neki soha nem lesz gyereke. Nos, ezek már nem az én problémáim. Jól meg kellene gondolnom, mielőtt ilyen dolgokkal viccelődöm.
