Elrendezte a holmiját, és úgy döntött, hogy gombot varr az ingére. Rendet rakott a gyerekszobában, kitörölte a nedves edényeket, feltöltötte a telefont. Meglocsolta a virágokat az erkélyen, elmosogatta a csészéket, tiszta törölközőket akasztott a fürdőszobában.
Halkan felsóhajtott, és a hálószoba felé vette az irányt. Néhány másodpercre megdermedt, miközben megírt egy üzenetet a tanárnőnek, betette a gyerekek zsebpénzét a hátizsákjába, elrakta a könyvét. Lezuhanyozott, elvégezte az ápolást és megmosta a fogát.
– És miért nem fekszel még le? – kiabálta apa a másik szobából.
– Megyek – válaszolta anya.
Miután megmosta a fogát, eszébe jutott, hogy a kutyának még ennivalót kell tennie. Ellenőrizte, hogy a bejárati ajtó zárva van-e, lekapcsolta a villanyt a folyosón. Bement a gyerekek szobájába, megcsókolta őket, fogta a zoknit és a rövidnadrágot, amiben mászkáltak, és bedobta a koszos szennyeskosárba. Megnézte a matekpéldát, amin a nagyobbik fia ült.
A hálószobába ért, beállította az ébresztőórát, tiszta ruhát vett elő a gyerekeknek másnapra, kitisztította a cipőjüket, és felírt néhány fontos dolgot holnapra.
Ebben a pillanatban apa kiabált a nappaliból: „Lefekszem. Aludni akarok.” Gyorsan felállt, átment a hálószobába, és lefeküdt az ágyra. Általában minden nap ez történik. Miért élnek tovább a nők, mint a férfiak? Mert nem tudnak nyugodtan elmenni: mindig sok dolguk van.
És valóban, gondolkodás nélkül ment a hálószobába. Általánosságban szólva semmi rendkívüli.
Miért élnek tovább a nők? Mert nem tudnak korábban elmenni: túl sok dolguk van…”.
Samantha Villar és Sara Brun (a „Hogyan éljünk, ha minden rajtunk múlik” című könyvből).
És egyetértesz a leírtakkal?
