Péter jó férj volt. Még szerettem is, de csak a kapcsolatunk kezdetén. Csak miután összeházasodtunk, kezdtek másképp alakulni a dolgok.
A férjem már nem figyelt rám, én pedig rá. A szabadidőnket külön töltöttük, és mindketten otthon ültünk a telefonunkkal
.Ez nagyon kellemetlen volt számomra, mert úgy éreztem, hogy a kapcsolatunk szétrepedt, ugyanakkor sem én, sem Péter nem próbáltunk semmit tenni a házasság megmentéséért.
És mint mindig, egyszer csak jött valaki új – jóképű, érdekes és vicces. Képes volt órákig beszélgetni velem, és meghallgatni minden problémámat.
Mindent elmondtam neki, amit olvastam és amit gondoltam. Ezért kerültünk rögtön közel egymáshoz. Sofőrként dolgozott a cégünknél. Nekem valamivel magasabb pozícióm volt, de ez nem jelentett akadályt.
Grześkóban láttam őt – egy olyan embert, akivel elégedett lehetek. De én házas voltam. Ez megakadályozott abban, hogy a Grześekkel való barátságomat új szintre emeljem.
De aztán munka után elkezdtünk találkozni. Piotrek nem kérdezte, hová tűnök esténként, én pedig nem mondtam neki semmit. Nem tudom, hogyan sikerült egy évig titokban tartanom a kapcsolatunkat Grześekkel.
Végül egy nap meguntam a titkolózást a férjem elől, és elmondtam Peternek, hogy már régóta van valakim. Meglepő módon a férjem a meglepetés legkisebb jele nélkül nézett rám.
– Tudtam… – Honnan? – Kérdeztem – találgattam.Azt hiszed, nem látom, hogy ragyog a szemed?Soha nem voltál még ilyen ragyogó körülöttem. Nem tudom, mit tegyek. Tényleg nem tudom. Megértem, hogy nem szeretsz, jogod van hozzá.
Nem foglak erőszakkal megtartani – ez ellenkezik az elveimmel. Ezért szeretném, ha elmennél, ha úgy gondolod, hogy ez a helyes. Ha nem, akkor továbbra is itt élhetsz.
Ez ellen nincs kifogásom. Együtt építettük ezt a házat. Mindkettőnknek joga van hozzá – de hogy érted – nem értettem. – Te így reagálsz rá?Nem fogsz kiabálni vagy vitatkozni? Azt hittem, hogy valamiféle verekedés lesz belőle, de te….
– Én nem vagyok ilyen ember – mondta Piotr. Aznap este összeköltöztem Grześekkel. Természetesen a belvárosi bérelt lakását nem lehet összehasonlítani azzal a házzal, amit Piotrral közösen építettünk, aki nagyon jól keresett.
Csak akkor értettem meg, amikor elhagytam őt – jó, biztos életem volt, semmiben sem szenvedtem hiányt. És most… Grzesiek és én szerelmesek voltunk, igaz és tiszta. Legalábbis azt hittem. De egy év együttélés után kezdtem észrevenni, hogy Grzesiek megváltozott.
Nagyon keveset beszél velem, állandóan a telefonjával ül, és nem akar fejlődni. Nem járunk sokat, és abszolút semmi közös nincs bennünk. És ez a szegénység. Az a helyzet, hogy a jelenlegi férjem nem keres sokat, és nem akar változtatni semmin – szeret sofőrként dolgozni.
Az utóbbi időben elkezdtem azon gondolkodni, hogy talán véletlenül hibát követtem el, amikor azt hittem, hogy Grześkóval felépíthetjük azt a fajta boldogságot, ami Péterrel nem volt meg.
Tegnapelőtt felhívott a volt férjem.A válásunk óta nem hallottam Peterről. Mostanáig. Meghívott vacsorára. Nem tudom miért, de igent mondtam. Egy étteremben vacsoráztunk. Már el is felejtettem, milyen egy randevú egy drága szórakozóhelyen.
És a virágokat. Péter vörös rózsát adott nekem, és ez már a harmadik nap, hogy Grzesiektől titokban üzengetünk egymásnak. Azt hiszem, újra beleszerettem az exembe.
Csak azt nem tudom, hogy vissza akar-e kapni, vagy csak bosszút akar állni Grzesieken, amiért a múltban megbántotta.Magam is félek az érzéseimtől, és nem tudom, hogyan reagáljak rájuk.Tudna nekem tanácsot adni?
