A sógornőmnek egyáltalán nincs humorérzéke. Még mindig csodálkozom, hogyan tud mindent ilyen szó szerint venni. Bármilyen szóra képes megsértődni. Ez utóbbi helyzet miatt két hétre leállt a kommunikációnk.
Az egész akkor kezdődött, amikor a fiamnak és a feleségének el kellett mennie egy esküvőre. Megkértek, hogy vigyázzak az unokámra, és én örömmel beleegyeztem. Későn kellett hazatérniük, ezért azt mondtam, hogy jobb lenne, ha a fiú nálam töltené az éjszakát, és reggel érte mehetnének.
Reggel a menyem jött a fiamért, én meg elhatároztam, hogy tüzet gyújtok – a saját fejemre!” – Na, kakukk, elég volt a gyaloglásból, és eszedbe jutott a gyerek? És mi kezdődött! Könnyek, sikolyok, hisztéria… – Miért mondtad ezt? Azt hiszed, szörnyű anya vagyok? De ő becsapta az ajtót és elment. Este a fiam felhívott:
– “Anya, ugyan már, nem ismered Marinát? Ő semmit sem ért a hőségből! Ezért megsértődött! Nem is áll szóba velem, mert ez az ember 26 éves. A fiammal 5 éve házasok vagyunk. Ők nevelik a fiukat. Maryna nem dolgozik, szülési szabadságon van, és csak a fiam szánt.
Az eset előtt szinte minden hétvégén segítettem a fiataloknak. Korán reggel érkeztem, vasaltam, főztem és takarítottam. Leülnék a babával, hogy Marina legalább nyugodtan lezuhanyozhasson. Kezdettől fogva tudtam, hogy rossz a humorérzéke.
De dolgozhatsz magadon, nem igaz? Az emberek világában élsz, kommunikálsz, nem kell mindennek komolynak lennie! Röviden, nem tudom! Talán azt tanácsolom neki, hogy forduljon pszichológushoz!
