Anyám hetvenhárom éves. Átad nekem néhány körtét, és bocsánatkérően azt mondja: “Nem néznek ki túl szépen, de nagyon finomak!
Hát, a tiéd, vegyszermentes, ha szereted a körtét, vedd el!” Elveszem őket, beülök a kocsiba, és elhajtok, megint megyek valahová. Városokon és országokon keresztül utazom.
Országokat és időzónákat váltok.Ha van időm, anyám házában lakom.Miután mindent megcsináltam, egy kávé a barátokkal és egy manikűr a szalonban. Gyorsan kifaggatom az üzletéről, türelmetlenül hallgatom, hogy mi van vele és az apjával. Nevetek a hiábavaló és az én szemszögemből lényegtelen aggodalmain, aztán újra elmegyek, és elmenekülök a saját dolgaimba.
Anyám biztosan elmondja majd, hogy meztelenül járok, hogy nem tekerem be a torkomat, és ezért nem múlik el a köhögésem. Azt fogja mondani, hogy sokat dolgozom, és ideje lenne megnyugodni.
Vagy egyetért azzal, hogy az élet bonyolult, és nincs időm meglátogatni őket otthon, pedig negyven kilométerre lakunk egymástól. Rendszeresen felhívom, és hallgatom a hosszú és részletes történeteit a piacról, a nővéréről, akinek nehéz egyedül lenni a faluban, arról, hogy az eső után újra megnőtt a petrezselyem, és le kell vágnia, és hogy elfogyott a paradicsom, még a zöld is, és milyen szárazság volt, és hogy Miluś macskája elvesztette a szemét.
Nem érdekel különösebben, hogy mit mond, úgy tűnik számomra, hogy semmi fontos nem történik az életében, és egy kicsit dühös leszek, amikor panaszkodik nekem a fájdalmairól és betegségeiről.
Megkérem, hogy menjen el orvoshoz, de ő visszautasít, elvégre nem vagyok orvos, honnan tudjam, milyen gyógyszereket kellene szednie, és mi baja van. Anyám szánalmasan azt mondja nekem: “Hát kinek panaszkodjak, ha nem neked?”. Megdermedek a telefonommal a kezemben, és rájövök, hogy ritka eset vagyok, és hogy az ő hangos és tiszta hangja a telefonban, minden szava és mondata, az örökös vitáink arról, hogy kinek van igaza, az ő előadásai és az én prédikációim, ezek mind a mi életünk.
Összetörök emiatt, és elmegyek hozzá a faluba. Van ideje halat sütni nekem, apám éppen görögdinnyét szeletel és “fiatal bort” akar tölteni. Nem ihatok, vezetek. Egyedül iszik, bátorít, nevetünk. Én anyu pulóverébe burkolózom, hideg van. Anya felugrik, és rohan bekapcsolni a sütőt, hogy kicsit felmelegítse a konyhát. Aztán megint kislány vagyok, minden tökéletes rendben van. Minden finom és meleg, és nincs semmi probléma.
