Nem bántam a fiam korai házasságát.Victor még az egyetem alatt ment férjhez. Én csak annyit mondtam neki: ne számítson a segítségemre, a fiam hét évvel ezelőtt ment férjhez.
Természetesen nem voltam elragadtatva, és világosan megmondtam neki, hogy ne számítson a segítségemre. – Ha családot akarsz alapítani, légy felnőtt és független. Keressen munkát és lakást magának és a feleségének. Biztosítson jó életet a családjának” – tanácsoltam.
Én magam is egy háromszobás lakásban élek, de van egy másik bérelhető lakásom is. Ezt ő maga kereste meg. Egyedül neveltem a fiamat, és közben több cég könyvelésével foglalkoztam. Sok pénzt kerestem. Csendes nő vagyok, azonban magamnak élek. Gyermeket neveltem, életem nagy részében keményen dolgoztam, most végre magamra szeretnék koncentrálni.
Egy nap felhívtak a menyem szülei.Kiderült, hogy a fiú és a felesége egy hétre külföldre mentek nyaralni. A gyerekeket a felügyeletükre bízták. Az idősebbik hároméves volt, a kisebbik pedig csak néhány hónapos. Megkérdezték, hogy elvihetném-e a nagyobbik unokát, hogy néhány napig náluk maradjon. Természetesen nemet mondtam. Nem akartam ekkora felelősséget vállalni.
Az unokáimat évente néhányszor láttam, beleértve az ünnepeket és a születésnapokat is, néhány órára.Mi lenne, ha egy ilyen picit néhány napra magadhoz vennél!” – Hát, ha nem tudsz rá vigyázni, megértem. Rosszabb lenne, ha beleegyezne, hogy magához veszi a gyereket, de nem teszi meg. Nem haragszom – válaszolta a fia anyósa.
Én is így gondolom, mert miért is lehetne dühös.Ők mindig is közelebb éltek a lányukkal és a vejükkel, mint én. Apósom jó állást szerzett a fiamnak, segítettek nekik lakást, autót venni. Folyamatosan a gyerekekkel vannak.
Nem telik el úgy nap, hogy ne látogatnák meg őket. Nem értem, miért bébiszitterkednek így felnőtt emberekkel. Elvégre ők már a 30-as éveikben járnak! A legrosszabb az, hogy azt hiszik, nekem is támogatnom kellene őket. Hogy vonjak el magamtól és adjak a fiamnak, mert a fiataloknak többre van szükségük.De ez nem így van!A gyerekeknek kellene már nekünk segíteniük, nem nekünk segíteni őket.
Sajnos a barátom nem ért egyet velem.- Én erre nem lennék képes. Nem rúghatnám ki a fiamat a házból, hogy idegenekhez menjen. Még kevésbé, ha családot alapítana. Elvégre akkora lakása van! Kiderült, hogy inkább az apósod segített neki, mint te! – Hadd tegyék, amit akarnak – mondtam neki. Nem voltam elégedett a barátom véleményével.
– Majd öregkorodban visszafizetik, meglátod – fenyegetett meg. – Nehéz, legfeljebb egy idősek otthonába kerülök. Te magad adsz tanácsot, de majd meglátjuk, hogy a gyerekeid hogyan hálálják meg, hogy minden idődet és pénzedet rájuk fordítod, anélkül, hogy magadra gondolnál – válaszoltam.
