„Hétfőn korán végeztem a munkával, és úgy döntöttem, hogy nincs értelme itt ülni, haza kell mennem. Korán jövök, és egy kis meglepetést okozok a feleségemnek! Meg fog lepődni, amikor hazaér… Felvettem egy jelmezt és vártam. Gyanúsan gyorsan jött! Amint meghallottam a kulcs reszketését a zárban, azonnal beugrottam a szekrénybe, hogy a megfelelő pillanatban látványosan kijöjjek. De semmi sem jött össze…”
Korán végeztem a munkával és hazamentem.
Aznap nem volt sok munka, a főnök korán elment, a szállítmány nem érkezett meg, így nem volt mit várni. Úgy döntöttem, hogy hazamegyek.
Útközben támadt az a zseniális ötletem, hogy meglepem a feleségemet, mert ő biztosan nem ilyenkor vár haza. Általában ő az, aki egy órával korábban ér haza, mint én.
Besétáltam a lakásba, elrejtettem a cipőmet, hogy ne vegyen észre semmit, és elindultam a hálószoba felé. Ott elővettem a szekrényből a különleges alkalomra szánt alsóneműmet.
Nem mondom, hogy kényelmes volt a vékony zsinórral, de mit meg nem tesz az ember, hogy meggyújtsa a házastársi tüzet… Leültem a hálószobai székemre, felkaptam egy könyvet, és vártam.
A feleségem a vártnál gyorsabban jött vissza. Aztán megtörtént.
Éva meglepően gyorsan jött. Amint elfordította a kulcsot az ajtóban, alig volt időm letenni a könyvet az asztalra, és beugrani a szekrénybe. Halkan becsuktam magam mögött az ajtót….
Hosszú percek várakozás következett… Végül lépéseket hallottam közeledni, és Eve belépett a hálószobába.
Ekkor lendületesen kiugrottam a szekrényből, és gyengéden hátulról átöleltem őt, miközben kiabáltam:
Megvagy, bébi!
De abszolút semmi sem ment a kedvemre… Eve annyira megijedt, hogy nem ismerte fel a hangomat….
Fél másodperc múlva, mielőtt az utolsó szó is elhangzott volna, megfordult, és egy sikoly kíséretében olyan szilvát adott el nekem, hogy elsötétült a szemem. Nem volt időm kitérni.
Elfogyott a jég a fagyasztóból, hogy bevonjuk. Persze egy pillanat alatt rájött, hogy tévedett, hogy én voltam az, és nem valami betörő, de ezt már nem lehetett meg nem történtté tenni…..
Kiderült, hogy rajtakaptam a feleségemet, hogy eltünteti a nyomokat a vásárlásról…
Mintha ez még nem lett volna elég, Éva duplán hülye lett… Kiderült, hogy véletlenül rajtakaptam a feleségemet, amint megint a hódmezővásárhelyi boltban volt, és újabb virágot vásárolt!
Éppen a nyomait tüntette el, amikor a szekrényből ráugrottam.
Már kifogytunk ebből a gyomnövényből az ablakpárkányon, és ő még mindig nem tud betelni vele! Most éppen 279 fontot tépett le valami fehér-zöld háromlevelű csabi árából, hogy ne vegyem észre, mennyibe kerül…..
Még jó, hogy már leültem, különben megint elestem volna. Három levélért ennyi pénz! Nem értem, de azt mondja, hogy ez nem egy közönséges növény, hanem egy büszke „variegata”… Világvége!
Valószínűleg, ha nincs a ruhatári akcióm, egy hónap múlva kiderült volna, hogy mégiscsak régóta nálunk van ez a virág, és 27 zlotyba kerül, nem pedig 279…..
Eh. Azért óvatosan kell bánni ezekkel a meglepetésekkel, a saját lelki egészségünk érdekében….
