Körülbelül 30 évvel ezelőtt váltam el a feleségemtől. A válás után nem hívtam a rendőrséget, mert a feleségem és a lányom egy másik városba költözött. Először a feleségemet hívtam, hogy beszéljek a lányommal, de aztán őt is elvesztettük. Teljesen egyedül maradtam.
A magánéletem nem ment jól.
Több évig nem mentem férjhez. És hogy őszinte legyek, nem is akartam. Újra akartam építeni a kapcsolatomat a lányommal… Több mint 15 évig éltem így egyedül. Az életem egyhangú, unalmas volt. De ez egészen addig volt így, amíg nem kaptam egy üzenetet a lányomtól a közösségi médiában, amiben azt írta: „Gyűlöllek. Hogy lehet, hogy nem törődsz velünk?”
Kiderült, hogy a lányom évek óta küzdött egy betegséggel, és nemrég egy komoly műtéten esett át… nem is tudtam róla. Próbáltam utána helyreállítani a kommunikációnkat, de ő mindig szárazon és közönyösen válaszolt.
Egy évvel később megismerkedtem egy nővel, és úgy döntöttünk, hogy összeházasodunk. 6 hónappal az esküvőnk után megszületett a fiunk. Elhatároztam, hogy megosztom az örömhírt a lányommal, de addigra már összevesztünk: azt mondta, hogy a feleségem elvitte a fiunkat sétálni.Természetesen nem hittem el. Aztán megtudtam, hogy nagypapa lettem.
Megkértem a lányomat, hogy adja meg a pontos címet, hogy láthassam az unokámat. Legnagyobb meglepetésemre meg is tette. Az egész család elment meglátogatni, de ő közölte velünk, hogy még a küszöbét sem léphetjük át.
Aznap este sokáig gyötrődtem azon, hogy a lányom miért reagált így ránk, és eszembe jutott, mit mondott a feleségemről. Csak a vicc kedvéért csináltam egy tesztet a fiammal. Kiderült, hogy a lányomnak igaza volt.
Ezután beadtam a válókeresetet. Mivel a házam a feleségem nevén volt, az utcára kerültem, és nem maradt semmim. Nincsenek rokonaim. A lányom, az egyetlen rokonom, nem lát és nem hall felőlem. Mit tehetnék? Miből éljek, és ami még fontosabb, miből?
