A lányom egy másik ország állampolgárához ment feleségül. Két évig éltem velük, vigyáztam az unokámra és vezettem a háztartást.
A lányom és a férje ugyanannál a cégnél dolgozott, és csak esténként jöttek haza. Reméltem, hogy ez folytatódni fog, de kiderült, hogy hiába. Egy nap a lányom férje azt mondta, hogy már nincs szükségük a szolgálataimra, és megkért, hogy hagyjam el a lakást.
Egy hónappal később már otthon voltam. Mint kiderült, itt sem láttak szívesen. Amíg én a lányommal éltem, a fiam elvált az első feleségétől, elhagyta a lakását, és beköltözött az enyémbe. Ide hozta a második, már házas feleségét. Eszébe sem jutott, hogy engedélyt kérjen tőlem – mit tegyek? Szembesítsem a fiamat a terhes feleségével? Nem, de hogyan élhetnénk hárman, hamarosan négyen, egy egyszobás lakásban?
Egyébként sem a fiamnak, sem nekem nincs pénzünk arra, hogy lakást béreljünk. Felhívtam a lányomat, és elmagyaráztam a helyzetet. Reméltem, hogy megértik a helyzetet és visszahívnak. De ez nem történt meg, ami nagyon sajnálatos. Semmit sem lehet tenni, más a világnézetük…
És a fiam viselkedése érthető. Nem számított a visszatérésemre. És most az éjszakát a konyhai kanapén kell töltenem. Napközben kimegyek a házból. Bevásárolok, meglátogatom a korábbi munkahelyemet, beszélgetek a kollégákkal.
A fiam és a felesége normálisan kommunikálnak, nem vitatkoznak, de a menyem nem vesz rólam tudomást. Nyilvánvaló, hogy nem szereti a jelenlétemet a lakásban. Soha nem gondoltam volna, hogy hatvanévesen feleslegessé válok, és valaki más fogja gondozni a házamat. A fiam csak a szűz feleségére gondol, és egyáltalán nem gondol a lakásproblémára.
Részmunkaidős állást keresek, és magam szeretném kezelni a lakásomat. Az új apósomék vidéken élnek. Mondjam a menyemnek, hogy költözzön a szüleihez? De vajon a fiam talál majd munkát? Nem hiszem. Nem tudom eldönteni, mit tegyek…..
