Gyorsan felállt és elment. Amikor másodszor láttam nálunk, már nem sietett annyira, csak vonakodott köszönni. Amikor utoljára jöttem vissza, csendben ült a konyhában, és nem akart elmenni.
Néhány órán át éhesen ültem a szobában, és csak amikor elment, akkor kezdtem el vacsorát főzni mindenkinek. Nem kellene ennek így lennie, miért jön ide? Mindennek tetejébe van egy albérletünk, itt még ennyi embernek sincs hely.
A férjem tízéves lánya egy előző házasságból velünk él, illetve egy kicsit velünk, egy kicsit az anyjával. A férjem rettenetesen szereti a lányát, a lelki társának tekinti. Gyönyörű dolgokat vesz neki, moziba jár vele. Nagyon támogatom őt, örülök, hogy ilyen jó férjem van. Ő egy jó apa, és a lánya egy nagyszerű lány.
Egyes szülők nem szívesen gondoskodnak a gyerekeikről a válás után, és gyakran nem fizetnek tartásdíjat. Olek viszont nagyon szerette volna, ha a lánya velünk él. Most, hogy terhes vagyok, látom, hogy a férjem lesz a legjobb apa.
Minden nagyon jó lenne, de néhányszor történt olyan helyzet, aminek nem örültem. Miután hazajöttem a munkából, többször találkoztam Olek volt feleségével a házunkban. Az első alkalommal teljesen figyelmen kívül hagyott, csupán elköszönt a lányától és elment.
A következő alkalommal köszönt, és tovább beszélgetett a lányával, mintha mi sem történt volna. Körülbelül egy óra múlva elment. Visszafogottan ültem a szobában, elég éhes voltam, és nem akartam előtte főzni, ő a konyhában ült. Soha nem beszéltem vele, és amikor elviszi tőlünk a lányát, csak a férjével látjuk, én a szobában ülök, és ki sem megyek.
Nem tartozik a legkellemesebb nők közé. Beszéltem Olekkel, nem igazán tudta, hogyan reagáljon, talán még egy kicsit sajnálta is, hogy ez így jött ki. Tudta, hogy ez nem jó, de nem akarta megtiltani a lányának, hogy kapcsolatba lépjen az anyjával.
Nekem személy szerint nincs kifogásom az ellen, hogy kapcsolatba lépjenek egymással. Az egyetlen dolog, ami engem zavar, az a kapcsolatfelvételük a házamban. Elmehetnének sétálni, vagy elutazhatnának valahova pár napra.Én nem is akarok vele beszélni, a férjem sem akar vitatkozni.
Végül is egy tízévesnek nem mondunk semmit, ő még gyerek, ráadásul nagyon jó gyerek. Mostanában jó kapcsolatot alakítottunk ki, hogyan is ronthatnám el. Nem akarok igazi mostoha lenni a szemében. A helyzet egyre gyakrabban kezd ismétlődni, általában egyedül ülök a szobámban, amíg el nem hagyja a lakásunkat, nem akarok senkinek semmit bizonyítani, próbálok nem aggódni, amúgy is, ha terhes vagyok, nem szabadna aggódnom. Csak nem találom kellemesnek..
Inkább senki sem szeretné, hogy egy volt férj vagy feleség szerelme legyen az otthonában. Reménytelen helyzet… Hogyan magyarázzam el neki, hogy ez nem helyénvaló? Nem akarom valami nagyon goromba módon mondani, nem vagyok az a fajta ember, kulturáltan és a másik ember iránti tisztelettel akarom csinálni.
