A volt férjem és én esküvőjén sok gyermeket kívántak nekünk. Számomra a gyermekvállalás magától értetődő, de a férjem nem osztotta ezt a nézetet. Miután összeházasodtunk, a szüleink sürgették, hogy adjunk nekik unokákat.
Aztán a férjem bevallotta nekem, hogy egyelőre nem áll készen a gyerekvállalásra. Most elváltunk, és az elmúlt hetekben képtelen voltam magamhoz térni egy hír hallatán: a volt férjem olyan partnert választott, akinek van gyereke.
Első ránézésre ez nem tűnik kézenfekvőnek, de én majdnem tíz évig éltem ezzel a férfival házasságban, és ez idő alatt hevesen ellenezte a gyereket. Éppen ezért váltunk el – akárhányszor sürgettem, a férjem azt válaszolta, hogy ne nyaggassam ezzel kapcsolatban, mert ő már mindent eldöntött. Egy ponton feladtam, és a szüleim tanácsára beadtam a válókeresetet. A volt férjem megpróbált lebeszélni, de a kompromisszumkeresési kísérlete nevetségesnek tűnt: azt javasolta, hogy gyermek helyett fogadjunk örökbe valami háziállatot, amit én szeretnék.
Természetesen nemet mondtam. Még csak harminckét éves vagyok, és még mindig remélem, hogy találkozom egy olyan férfival, akinek ugyanolyan az életszemlélete, mint nekem. Az igazság az, hogy egyelőre egyedül vagyok.
Élek és reménykedem a legjobbakban. Egy év telt el a válásunk óta, nemrég találkoztam a közös barátainkkal és úgy döntöttem, megkérdezem tőlük, hogyan él az exem. A válasz megdöbbentett – kiderült, hogy találkozott egy nála 5 évvel idősebb nővel, akinek van egy fia egy korábbi házasságából.
Először azt hittem, hogy ez a gyerek már felnőtt, vagy az egyik nagymamájával él, és csak alkalmanként találkozik az anyjával, de megtudtam, hogy a volt férjem egy lakásban él a jelenlegi feleségével és annak gyermekével.
Ezt az információt nem tudom felfogni. Hogy lehet az, hogy egy férfi a saját gyereke helyett úgy döntött, hogy másét neveli fel? A fiú tinédzser, és bizonyára sok gondot okoz a szüleinek. A legfurcsább dolog, ahogy én megértettem, hogy a gyerek anyja nem egy szépség: harminckilenc éves, kissé pufók és rövidre nyírt hajú.
Viszont – elég gazdag. Az egyetlen dolog, amire most gondolni tudok, az az, hogy a volt férjem valamilyen előnyért – pénz, pozíció, vagy csak “kényelmesen” él vele, mert a nő jómódú életet tud biztosítani neki.
Már alig érzek valamit ez iránt a férfi iránt, de nagyon fáj, hogy inkább megtagadta, hogy gyerekem legyen, és közben a semmiből vállalt egy mostohagyereket. Semmi bajom azzal, hogy mások gyerekét nevelem, nem.
Csak nem értem a férjem logikáját. Nem is tudom, mit gondoljak – tényleg nem akart kifejezetten tőlem gyereket? Vagy ez a nő volt az egyetlen, aki beleegyezett abba, hogy családot alapítson vele, anélkül, hogy kilátásba helyezte volna a közös gyereket, most, hogy neki már van.
Most már értem, hogy fontos, hogy a házasságkötés előtt minden fontos kérdést előre megbeszéljünk, hogy később ne érjenek olyan meglepetések, mint az én esetemben.
