Amikor Péter 25 év házasság után elhagyta a családot, Mária nem is akart beszélni vele. Úgy gondolta, hogy már semmin sem lehet változtatni, és hagyta elmenni. Ott maradt, hogy az apósával éljen, remélve, hogy Péter mégiscsak visszatér. Hat hónap telt el, és Maria elkezdte keresni, hogy hol lakik a nő.

Mária és Péter 25 évig éltek együtt, ami elég komoly élettartamnak számít. Jól éltek, nem rosszabbul, mint a falu többi lakója. Piotr szüleinél laktak, akik rendkívül jól bántak Mariával.

Úgy fogadták be a családjukba, mintha a saját lányuk lett volna. Péter és Mária két gyermeket neveltek fel, és jó nevelést adtak nekik. Úgy tűnt, hogy élvezniük kellene az életet, de mindenki meglepetésére Pjotr elhagyta a családot, és nem ment messzire.

A szomszéd utcában lakott az asszony, Anna, egy negyvenes éveiben járó, soha nem házasodott hölgy, aki a nagymamáját jött gondozni a falujukba, és könyvelőként dolgozott. Valahogy elkezdett beszélgetni Péterrel, pedig az jóval idősebb volt nála. És Péter maga is belefáradt a falusi mindennapokba, és ez a városi hölgy könnyen elnyerte a szívét. Péter elhagyta a családját, és Annához költözött.

Maria számára ez hatalmas meglepetés volt, egyszerű nő volt, nem is gondolta, hogy ilyesmi megtörténhet vele, főleg ennyi év házasság után. Csak a gyerekeire gondolt, a szüleire, az emberekre – hogy mit fognak szólni az emberek.

Maria a legjobban arra vágyott, hogy mindent otthagyjon és elbújjon az emberek elől, még dolgozni sem akart menni. De Péter szülei, amire Maria egyáltalán nem számított, nem a fiukat, hanem a menyüket támogatták. Az anyósok azt mondták neki, hogy eszébe se jusson elhagyni őket, minden vagyonukat rá és az unokáira hagyják, a fiuk pedig éljen úgy, ahogy akar, ő maga választotta ezt a sorsot.

Az évek már nem voltak fiatalok, Mária nem mondhatta, hogy annyira szerette a férjét, mint fiatal korában, de közel állt hozzá és nagyon kedves volt neki. Hat hónap telt el, és még mindig reménykedik, hogy a férje hazajön, bár erről nem beszél senkinek. De telik az idő, és Péter még mindig nem jelenik meg az életében, nem tudja, hogyan van ott. Mária azt bánja a legjobban, hogy nem harcolt érte, hanem rögtön kibékült, és utat engedett annak a nőnek.

És végül is olyan jó férje volt. Talán sürgetnie kellett volna, megkérnie, hogy gondoljon a családjára? Talán akkor még volt esély a házasság megmentésére? De vajon megérte-e? Vajon változtatott volna valamit? Most Maria azon gondolkodik, hogy vajon elmenjen-e ehhez a nőhöz, és megkérje, hogy mentse meg a családját, és mondjon le a férjéről?

Related Posts

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *