Talán ha ez egy másik családban történt volna, én is nevettem volna egy kicsit, de hogy velem ilyesmi történhetett volna, azt el sem tudtam volna képzelni. Soha nem hittem abban, hogy nyerhetek a lottón, ezért életem során talán két-három szelvényt vettem. Természetesen nem nyertem semmit, így felhagytam a próbálkozással.
Mindig azt hittem, hogy szerencsésnek kell lenni ahhoz, hogy az ember nyerjen valamit, de most valami mást szeretnék megosztani, mégpedig azt, hogy van egy vejem. Tadeusz különösebben nem akar dolgozni, nincs is kedve hozzá, így minden munkája apró alkalmi munkák, amivel megélhetést keres.
Mindig mondtam Tadeusznak, hogy így nem fogja megkeresni a nyugdíját, a vejem pedig folyton azt magyarázza nekem, hogy ő még messze van a nyugdíjtól, ezért nem érdekli, és hogy ő most többet keres az alkalmi munkákkal, és bármikor dolgozhat, amikor csak akar. Miután a kisebbik unokám hároméves lett, a lányom közölte, hogy ismét gyermeket vár. És most már két gyereke van.
De ők felnőtt emberek, hadd éljék úgy az életüket, ahogyan szeretnék. Én csak karácsonykor ajándékozom meg az unokáimat, de anyagilag nem támogatom a családjukat – van egy apa, gondolja meg ő, hol és hogyan keressen.
Mária lányom állandóan panaszkodik, hogy nincs elég pénz, de én egyedülálló nyugdíjas vagyok, hogyan tudnék segíteni nekik? Nemrég volt a születésnapom, nem terveztem különösebb ünneplést, a gyerekeim eljöttek az ünneplésre, és csak egy lottószelvényt adtak. A vejem maga vette meg.
Jól éreztük magunkat, megajándékoztam őket, Mária és családja pedig elmentek. A tomboláról már el is feledkeztem, de aztán kaptam egy üzenetet, hogy nyertem egy csomó pénzt, nyugdíjas létemre. Meglepődtem és örültem egyszerre, mert ez egy jelentős összeg volt, és a kis nyugdíjam mellett nem voltam hozzászokva ilyen pénzhez. Elkezdtem várni, hogy most már vehetek magamnak egy varrógépet, amiről már évek óta álmodtam.
Azonnal felhívtam Máriát, és elkezdtem neki köszönetet mondani, és meséltem neki a pénzről. Mária nyugodtan mondott néhány szót a pénzről és letette a telefont. De még aznap este felhívott a vejem és megkérdezte, hogy elfelejtettem-e, hogy vannak unokáim, hogy nekik is pénzre van szükségük. A gyerekek fontosabbak, mint egy varrógép.
Először nem tudtam, mit mondjak neki. Aztán válaszoltam a vejemnek: “Jobb lenne, ha jó munkát szereznél, akkor mindenre lenne pénzed!”. És azonnal letettem a telefont. Tegnap felhívott Mária, hogy most ő és a férje is ugyanilyen félreértésekkel küszködnek, mert Tad szerint meg kellene osztanom velük ezt a pénzt.
Most nem tudom, mit tegyek, úgy érzem, válaszút elé kerültem. Az én ajándékom volt, tényleg oda kellene adnom a pénzt a gyerekeknek, ez a helyes dolog? Ha nem adom oda a pénzt, a gyerekek megsértődnek rám, pedig én csak azt szeretném, hogy harmónia és béke legyen a családban.
