A váratlan hír, hogy Péter elhagyta Máriát, egyedül hagyva őt öt gyermekkel, hihetetlenül gyorsan elterjedt a faluban. És sokakban, akik hallották, az első gondolat az volt: “Végre elfogyott a türelme, és úgy döntött, hogy mindent eldob és elmegy?”. Rögtön ez is eszünkbe jutott, mert erről a családról mindenféle pletykák keringtek. A faluban nehéz bármit is elrejteni az idegenek és az emberek szeme elől, minden szem előtt van, és ez a fiatal család nem messze lakott tőlünk, és láttuk, hogyan is zajlik valójában az életük.
Kezdetben minden úgy volt, mint mindenki másnál. Összeházasodtak, megszületett az első gyermek, és a házaspár a férj szüleinél élt akkoriban. Aztán megszületett a második lányuk. A férj állandóan dolgozott, és amikor összegyűjtött némi pénzt, vettek egy külön kis házat egy nagy telekkel, hogy mindent a sajátjuknak tudjanak csinálni, és egy nagyobb gazdaságot tudjanak működtetni.
A férj, aki jó, szorgalmas családból származott, megszokta, hogy állandóan dolgozik, minden jól ment neki, mindent lelkesen és örömmel csinált, nekilátott a ház felújításának, nagy verandát építtetett, a kertet maga művelte és fokozatosan beültette, reggel az első busszal ment dolgozni, este az utolsó busszal jött vissza, későn ért haza, és még mindig a méretes gazdaságot kellett ellátnia. Mindig mosolygott, soha nem látták dühösnek vagy ingerültnek, csak öröm volt a szemében.
Otthon egy halom pelenka várta, munka után mindenben segített a feleségének. Egyszóval mindent megtett, hogy a családjának ne legyen szüksége semmire, Péter nagyon szerette a gyerekeit. Egyszer csak mindannyian megtudtuk, hogy Mária életet adott a harmadik lányának. Éppen ideje volt, hogy a második gyermeket óvodába adja, és ő maga is visszamehetett dolgozni. De a fiatal feleség igazán nem akart dolgozni.
A ház mindig koszos volt, nem szeretett főzni, nem akart a kertben dolgozni, nem törődött a tanyával, a madarak és a malacok etetésére az após direkt jött, a fiú szánalmas volt, a szülők látták, hogy mindenkiért mindent megtesz, az asszony meg olyan lusta lett, olyan benyomást keltett, hogy nem kell neki ez a tanya, de mivel etesse a gyerekeket? Péter szülei látták, hogy milyen menyük van, mondani akartak valamit, de a fiú nem hagyta, hogy kritizálják a Máriát. Ő tényleg őszintén szerette, becsülte és törődött vele, és ő ennek csak örült.
Mindenki Péterre nézett, megsajnálta, látta, hogy szó szerint a szemük előtt zsugorodik össze. A feleség csak azzal dicsekedett a rokonoknak és a szomszédoknak, hogy ő jó házvezetőnő, hogy neki mindene megvan, és nem kell aggódnia semmi miatt. Mindenre van férje. A lányok pedig imádták az apjukat, ő volt a legfontosabb, legkedvesebb és legmegbízhatóbb ember az életükben, aki soha nem hagyta őket cserben. Ismét, mint a mesében, eljött az ideje, hogy szépségünk visszamenjen dolgozni, és újabb ajándékot hoz a férjének – ismét babát vár.
Így Maria hamarosan ikreknek adott életet. Péterre nehéz volt ránézni, a férfi szó szerint megfeketedett, a szülők megbetegedtek a fiukért való állandó aggódástól, és nem tudtak segíteni rajta, mint korábban. Az anya alig tudja mozgatni a lábát, az orvosok eltiltották a munkától egyáltalán. Máriát pedig nem érdekli, neki mindene megvan, a férje még mindig elvégzi a házimunkát, ő csak sétálgat a gyerekekkel a faluban.
Neki az a legfontosabb, hogy az állam azzal segíti a gyerekeket, hogy rengeteg pénzt fizet ki nekik, ő pedig úgy gondolja, hogy ez az ő pénze, és csak magára költheti, elvégre ő kereste meg. Bármit megvesz, ami szemet szúr neki, ami megtetszik neki ezért a pénzért.
A szomszédaimmal együtt néztük szegény embert, és arra gondoltunk, milyen igazságtalan az élet! Egy ilyen jó gazda ilyen lusta feleséget kapott, aki még egyáltalán nem értékeli őt. Pjotr a szeme láttára öregedett meg, annyira nem volt képben mindennel.
Pedig a türelme nem volt végtelen – összeszedte magát és elhagyta a falut. péter nem hagyta magára a gyerekeit, továbbra is megold velük minden problémát, segít a volt feleségének és a tanyán, nem hagyja magára, de nem akar tovább állandó zűrzavarban élni. az egyetlen vigasz, hogy a gyerekek jól fejlődnek, még mindig jobban vonzódnak az apjukhoz, sok időt töltenek a nagymamájukkal, aki igyekszik mindenre megtanítani őket és szorgalmasnak nevelni őket.
Nagyon hasonlítanak az apjukra, és én személy szerint nagyon sajnálom Pétert, gyerekkora óta ismerem. Nagyon sajnálom, hogy így alakult az élete, mert nehéz lesz neki új családot alapítani, mert melyik feleség fog belemenni abba, hogy a férje öt gyereket eltartson. Nem tudom, hogy találkozik-e még a szerencséjével.
