Viktor és Kasia az iskolában találkoztak. Szerelem volt első látásra.Azóta Wiktor egy centire sem hagyta el kedvesét. Az iskola után összeházasodtak és Wiktor szüleihez költöztek.
Az anyós és az após úgy szerették a menyüket, mintha a saját lányuk lenne, mindig jó volt hozzájuk, és Wiktor emiatt még jobban szerette őt. Később saját lakást kaptak. Az életük nagyszerűen alakult. Lehet, hogy időnként nem volt pénzük, de teljes megértés, tisztelet és szeretet volt közöttük.
Három csodálatos gyermekük született, és ettől kezdve Viktor elhatározta, hogy takarékoskodik magának, és pénzt tesz félre a jövőjükre. Ettől kezdve kezdődött ez a szokása – mindenből spórolt és spórolt, néha még a szükséges dolgokon is.Akárhányszor mondta neki Kasia, hogy nem érdemes új ruhákra és jó ételekre spórolni, Viktor kitartott, és vége lett.
Ezért soha nem irigyelt semmit a családjától. Egy új ruhát – kérem, új cipőt a fiának – persze, de maga Wiktor egy régi kabátban járkált. Telt-múlt az idő, a gyerekek felnőttek, és Wiktor és Kasia sem lett fiatalabb.A legidősebb fiú már elvégezte az egyetemet, a legkisebb lány pedig épp akkor érettségizett.
Az idő, mint homok a homokórában, úgy csúszott az ujjaik között. Évről évre. Évtizedről évtizedre. Viktor igyekezett minden szeretetét és gondoskodását megadni a feleségének, mert tudta, hogy nagyon kevés életük van hátra… Úgy gondolta, hogy a nő tovább fog élni, mint ő, úgy gondolta, hogy megérdemli. Ha tehette volna, minden hátralévő évét habozás nélkül Kasiának adta volna.Csak a kedvesének, a szerelmének…
De úgy adódott, hogy ő halt meg előbb. 68 éves korában hunyt el, és azon a napon Victor egész világa sötétségbe borult… Egyetlen nap alatt tíz évet öregedett. Victor már nem ismerte fel magát a tükörben, sötét patkók a szeme alatt szinte az egész arcát elborították. Gyermekei támogatták, legidősebb fia felajánlotta, hogy magához veszi, hogy vele éljen, több kapcsolatot tarthatna az unokáival, de a férfi visszautasította.
Nem akarta elhagyni az otthonukat, a fészküket, ahol úgy éltek, mint egy szerelmespár, akik nem ismertek nagyobb boldogságot a szerelemnél. Munka – otthon – alvás. Így teltek mostanában a napjai. Viktor nagyon korán elaludt, remélve, hogy szeretett felesége legalább álmodik róla. Szerette volna legalább egyszer látni ragyogó szemeit és kedves mosolyát. Telt-múlt az idő, a napokból hetek, hónapok lettek, és Kasia soha nem jelent meg az álmaiban.
Viktor lehangolt volt, mert annyira szerette volna látni, hallani, érezni… A férfi nem emlékezett, mikor beszélt utoljára a gyerekein kívül mással, mert mindez nem érdekelte. Az élet értelme eltűnt szeretett feleségével együtt. Olyan nap volt, mint bármelyik másik – csend, csend és szomorúság. A férfi felébredt, evett, bekapcsolta a tévét, bolyongott a lakásban, könyvet olvasott.
Ma azonban úgy döntött, hogy egy olyan könyv után nyúl, amely már régóta olvasatlanul hevert a polcán. Két fiatalember kalandjairól szólt. Az olvasás azonban untatta, és Viktor szundikálni kezdett.
Előtte állt az ő Kaszája. Megsimogatta a kezét, és egyenesen a szemébe nézett – Viktor, kedvesem, miért vagy ilyen kemény? – Kérdezte, és szomorúan nézett rá – Soha nem jöttél hozzám, drágám.Annyira vártalak, annyira reméltem, hogy láthatlak – Nem álmodtam, mert nem akartam, hogy szomorú légy.
Reméltem, hogy jobban leszel, elfelejtesz engem… – Kaszinak nem volt ideje befejezni, Viktor félbeszakította – Elfelejteni? Kasia, miről beszélsz? Minden nap rád gondolok, és várom, hogy álmaimban lássalak. Miért hagytál el ilyen korán? Miért hagytál egyedül?
– Csitt, csitt, drágám. – Kasia az arcára tette a kezét. – Fáj, hogy látom, hogy szenvedsz. A szívem darabokra szakad. Belefulladok a saját könnyeimbe, hiányzol, de sokkal könnyebb lenne nekem, ha elengednél.Menj el sétálni az unokáiddal, tölts időt a gyerekeiddel, vegyél magadnak egy új nadrágot és egy kabátot – jobb lesz nekem és könnyebb neked.
Még találkozunk, ígérem… A nő elengedte a kezét, és eltűnt. Másnap Viktor fogta a félretett pénzt, új dolgokat vett, elhívta sétálni az unokáit, és hosszú idő után először érezte magát boldognak.
