Amikor elutaztam az Egyesült Királyságba, nem volt semmi a lelkem mögött, de sok tervem volt. Szerettem volna az egyetlen fiamat taníttatni, és venni neki egy lakást. Magamnak pedig egy házat terveztem építeni, hogy az legyen a legjobb a faluban. A fiamat egyedül neveltem, egy régi házban laktunk édesanyámmal együtt.
Annyira bosszantott ez a szegénység, hogy habozás nélkül külföldre mentem. Londonban már ott volt a haverom, aki megígérte, hogy segít nekem az első napokban. Minden a tervem szerint ment, mert tudtam, hogy miért mentem oda.
Minden pénzemet egy dobozba tettem. Állandóan arról álmodoztam, hogy majd építek magamnak egy házat, és legalább öregkoromban megélhetek, és ez a gondolat melengette azt a 15 évet, amíg fizetésből éltem.
És bár nem volt mindig könnyű dolgom, mert néha nagyon nehéz munkák voltak, nem panaszkodtam a nehéz élet miatt, hanem dolgoztam a szebb holnapomért. A fiamat egyetemre neveltem, jogi szakon tanult, de sajnos nem ment a szakmába.
Aztán az én Andrásom úgy döntött, hogy megházasodik. Anna lett a felesége. Kicsit több mint egy évig jártak, aztán összeházasodtak. Azonnal felajánlottam nekik, hogy vegyek egy lakást, de egyelőre egyszobásat, mert nagyobbra nem volt pénzem.
A fiam először beleegyezett, de pár nap múlva felhívott, hogy úgy döntöttek, Anna szüleinél fognak lakni, mert nekik van saját nagy kertvárosi házuk.
És abból a pénzből, amit a lakásra költenék, autót akartak venni maguknak. Nekem nem tetszett rögtön az ötlet, de hát a fiam felnőtt, döntse el ő maga, hogy mire van szüksége. Vettem neki egy autót.
A fiam és a menyem boldog volt, így megnyugodtam, és elkezdtem építeni magamnak egy házat. És most, amikor minden elkészült, a menyem kijelentette, hogy ő, a fia és a három gyereke ebben a házban fog lakni – Tudjátok jól, hogy ezt a házat magamnak építettem – mondom a gyerekeimnek. – Ha nektek adom, hová fogok én magam menni?
– Van egy házad a faluban, ott lakhatsz” – jelenti ki a menyem. Anyám házára gondol, ami szinte szétesőben van, és ahol mindent újra kell csinálni a semmiből. “Nem megyek oda lakni” – mondom. “Akkor maradj még három évig Londonban, és vegyél egy egyszobás lakást” – nem tud ellenállni a menyem.
Megértem őket, három gyerekük van, szükségük van élettérre. Anna és az anyja kapcsolata pedig egyáltalán nem működik, nem találják a közös nyelvet, nincs béke a házban. De hogy feladjam azt, amiért annyi éven át dolgoztam, azt sem tudom megtenni, mit tegyek, nem tudom?
