Nem nevezném a családomat a legtökéletesebbnek vagy a legerősebbnek, de kívülről így nézett ki. Apa mindenkit sündisznókesztyűben tartott, a gyereknevelés árnyalatainak és az élet prioritásainak megosztása kategorikusan tilos volt.
Anyának még azt sem engedték meg, hogy egy pillanatra kimozduljon, köszönjön a szomszédnak, vagy néhány hétköznapi emberi szót váltson. Anya az életük nagy részét otthon töltötte, a férje mellett.
Na most ez a viselkedés, meg merem kockáztatni, nem volt teljesen normális, apának volt valami bizarr féltékenysége mindenre és mindenkire a világon. Ezért volt az, hogy anya még a tévét is inkább nem nézte, amikor otthon volt, és az érdekes részletek nagy része számomra ismeretlen.
Végül is nem lehet egy gyerek szemével nézni a felnőttek kapcsolatait, és megérteni a szülők viselkedésének okait. Ugyanígy nem értettem, hogy apa miért megy üzleti útra, anya pedig miért boldog. Korábban sem értettem a viselkedését, de azok a napok vagy hetek jó hangulatban teltek, kis ajándékokkal és kirándulásokkal a városi parkban, és mindig megbeszéltük előre, hogy apa nem tudhat semmiről.
Így éltek több mint tizenhat évig, amíg apa meg nem betegedett. Felismerve, hogy anyának hamarosan egyedül kell majd húznia az egész házat és a gyerekeket, beletörődött a gondolatba, hogy anya elmegy dolgozni.
Így tudott anya visszatérni a szakmájához. Jó volt, hogy az évek során valamiféle kapcsolatot ápolt a volt kollégáival. Segítettek a nehéz időszakban.
Apám nem tudta megszokni, hogy anyám minden nap elhagyja a házat, és elmegy dolgozni. Gyakran hallottam tőle megalapozatlan vádakat, hogy ott más férfiakkal is foglalkozhatott. Ez természetes, hiszen anyám fodrász. Nemcsak nők, hanem férfiak is járnak hozzá fodrászhoz.
– Anya, ha lenne még egy esélyed, hogy megváltoztasd az egész életed, nem mennél hozzá az apádhoz? – Egyszer megkérdeztem tőle – Hát persze, hogy megtenném, ennél többet nem is kérdezhetsz – válaszolta anyu meggyőződéssel. egyszerűen csak szerette őt, de szüksége volt egy kis szünetre az állandó figyelmétől.
