Az idős házaspár egész életét egy kis házban töltötte, amely olyan öreg lett, mint ők maguk. De nem akarnak elköltözni, és esténként gyakran nosztalgiáznak az életükről, a sok boldog pillanatról.
A gyerekek már régen felnőttek, és saját családjuk van. A lány a szomszéd faluban lakik, így gyakran meglátogatja a szüleit, az unokák sem hagyják magukat unatkozni. A fiú pedig messzire ment, öt évig nem jött, végig munkában, gondok, ügyek, gyakran külföldön pihen a feleségével.
De nemrég Ádám felhívott, azt mondta, hogy hamarosan jön, és a szülők nagyon örültek ennek a hírnek. Azonnal elkezdtek hát készülődni a fiuk érkezésére: az apa lóra ült, hogy beszerezze a termékeket, az anya pedig azon kezdett gondolkodni, hogy milyen finom készítményekkel örvendeztesse meg kedvenc fiát. Ádám érkezéséig a szülők visszaszámolták a napokat.
Nemrég nősült meg másodszor, az első felesége szeretett bulizni, ezért beadta a válókeresetet, nem volt gyerekük, nemrég váltak el, és most újra építette a magánéletét. Ádám este megérkezett a kocsijával, megvacsorázott, és rögtön lefeküdt aludni.
A szülei csendben leültek mellé, hogy legalább megnézzék a fiukat, a beszélgetés nem jött össze, a hosszú vezetés kifárasztotta, mondja az apja vidáman:
– Sonny majd alszik egy jót, holnap pedig segít fát vágni, kihordjuk a trágyát az istállóból, elmegyünk a karácsonyfáért, feldíszítjük a házunkat, mint régen, mert már jó pár éve nem állítottunk karácsonyfát az újévre. Anya azt is mondta: – A padlót még meg kell javítani a kamrában.
Az apa lefeküdt aludni, az anya még mindig nem tudta otthagyni a fiát, ezt majd letakarja egy paplannal, ezt majd megjavítja a párnát. Az apa korán reggel felkelt és elment begyújtani a tűzhelyet, mert a fiú fázik és a ház is hideg. Az anya is felpattant és süteményt kezdett sütni. Ádám dél körül kelt fel, és azt mondta, hogy rég nem aludt már ennyit. Megreggelizett, bekapcsolta a tévét és elkezdett egy filmet nézni.
Az édesanyja megkérdezte: – Fiam, miért nem segítesz apádnak fát vágni? Anya, én pár napra jöttem, a szaunában akarok pihenni. Az idős szülők együtt mentek, és szó nélkül vizet vittek a kútról a szaunába. Ebéd után az apa megkérdezte:
– Ki kell takarítani a trágyát az istállóban. Fiatal vagy és van elég erőd, menj, csináld meg! – Mit gondolsz, apa, hogy nem fáradtam bele a városi munkába? Pihenni jöttem a szüleimhez, te meg rögtön dolgoztatsz. Ádám a szauna után evett, kinyitotta a magával hozott alkoholt, és elhatározta, hogy panaszkodik az életről.
Az egész napos munka után anyja és apja fáradt volt, Ádám pedig a nehéz életéről beszélt, ezt a nagy lakásról, amit drága bútorokkal mesél, ezt a törzskönyves kutyájáról. A szülei nem bírták ki, és lefeküdtek aludni. Ádám megsértődött és azt mondta, hogy elmegy a húgához, mert velük unalmas. Az anyja elkezdett kiabálni és megkérte, hogy ne üljön a volán mögé, elvette a kocsikulcsot.
Alighogy dühöngött, Ádám betörte az ajtót, bement a szobába, bekapcsolta a tévét, a hangot teljes hangerőre. az apa odament a fiához, látja, hogy az már horkol. Aztán kikapcsolta a tévét és békésen elaludt. másnap reggel Ádám elment sétálni az erdőbe. Ott fázott, hazajött, és a kanapén ülve élvezte a meleget és a forró teát.
A tegnapi napot meg sem említette. És mivel az anyjának egész nap fájt a feje, a szülei csomagoltak a fiuknak egy zacskó vidéki finomságokat, Ádám nem utasította vissza – Mennyi mindenből tettél bele! Boldoggá teszem a feleségemet, mert ilyen finom kompótokat és zamatos lekvárokat még nem kóstolt. Csak teljesen elfelejtettem ajándékot hozni neked az újévre, semmi szörnyűség, legközelebb majd hozok.
Anya letörölte a könnyét, és azt mondta: – Ne gyere többet, fiam, ne gyere hozzánk! Szeretünk, aggódunk érted, de feküdj le otthon a kanapéra, és nézd ott a tévét, ami drágább és jobb, mint a miénk. Ádám megértette, hogy megsértette a szüleit, csak nem tudta, mit mondjon. Intett a kezével, beült a kocsiba, és elhajtott a városba.
