Kamil és én 6 éve vagyunk házasok, és két gyermekünk van. Alapvetően nagyon jó a kapcsolatunk, és összességében úgy tűnhetne, hogy mi vagyunk a tökéletes házasság, ha nem lenne egy “de” – a szülei.
Hálát adok a sorsnak, hogy volt lehetőségünk külön élni, a szülei nélkül, mert szerintem különben hamar szétesett volna a családunk. Nem, nem azért, mert az apósomék rosszak, hanem mert nagy hatással vannak a fiára. Néha előfordul, hogy a szülők nem fogadják el, hogy a gyerekük önállóvá válik, és mindig megpróbálják irányítani őket.
Kamilt is idegesítette a szüleinek ez a viselkedése, ezért ő volt az első, aki azt javasolta, hogy az esküvő után éljünk külön. Így sikerült csökkenteni a szülei befolyását a családunkra, de teljesen nem szabadultunk meg tőle. Minden nap hívtak, és hetente egyszer rendszeresen jöttek ellenőrzésre. Én már meg is szoktam, de ahogy jöttek a gyerekek, a vizsgálódásuk egyre elviselhetetlenebbé vált. Az anyósomnak mindenről tudnia kellett – mikor esznek, mikor alszanak a kicsik, és még azt is, mikor mennek vécére.
Összeszorítottam a fogaimat, udvariasan felvettem a telefont, és udvariasan válaszoltam a kérdésekre, de végül elfogyott a türelmem.Ezért közöltem Kamillal, hogy nem fogadok több hívást a szüleitől, és nem teszek nekik semmilyen jelentést.Van elég saját dolgom, hogy ilyen ostobaságokkal foglalkozzak. A férjem teljesen egyetértett velem, és még azt is megígérte, hogy beszélni fog erről a szüleimmel. Mint később megtudtam, erre a beszélgetésre valóban sor került, mert az idegesítő telefonhívások megszűntek naponta tízszer csörögni.
Aztán egy ideig még azt is hittem, hogy úgy fogunk élni, mint minden normális ember, de nem gondoltam, hogy ez csak a vihar előtti csend. Észrevettem, hogy az összes családi összejövetelen az apósomék feltűnően nem vesznek rólam tudomást, de nem nagyon aggódtam emiatt – nem is igazán akartam velük tartani a kapcsolatot.
Ha érdekelte őket valami, megkérdezték Kamilt. Igazán csak akkor kezdődött, amikor az apósomék megtudták, hogy pénzt gyűjtünk egy nyaralásra az egész családnak. Sok év telt el azóta, hogy elmentünk egy rendes nyaralásra, és most már megtehettük – a gyerekek felnőttek, és sikerült pénzt félretenni rá.Nem voltak konkrét terveink, csak azt tudtuk, hogy valahová külföldre szeretnénk menni.
Egy este Kamil hazajött, és elkezdett motyogni valamit a szüleiről. Semmit sem értettem belőle, csak olyan mondatokat hallottam, mint “sajnálom”, “nem gondoltam volna, hogy ez így fog menni”, “talán majd máskor” és hasonlók. Leültünk, és akkor a férjem normálisan elmondott mindent.Kiderült, hogy a szülei pénzt kértek tőle a konyha felújítására, és hogy el kellene halasztanunk az utazásunkat egy másik időpontra.
Nos, hozzá kell tennem, hogy Kamil képtelen nemet mondani a szüleinek, ezért nagyon meglepett, hogy nem adott nekik azonnal választ. Azt mondta, hogy előbb velem fog konzultálni, és szerintem biztosak voltak benne, hogy a fiuk hallgatni fog rájuk, és én nem maradok semmivel. De én nem adtam volna fel ilyen könnyen – ez a pénz nem csak Kamilé, hanem az enyém is.
Miért adnám oda, amiért keményen megdolgoztam?Teljesítsem valaki más szeszélyét az én és a gyerekeim igényeinek rovására? Egyébként az apósomék sem keresnek nagyon keveset, miért ne csinálhatnák meg a felújítást a saját költségükön? Különben is, nem olyan sürgős a dolog – éppen 7 évvel ezelőtt újították fel az egész lakást. Szerintem szándékosan találták ki, hogy emlékeztessenek arra, ki irányítja valójában Kamil életét.
Ezúttal azonban a férjem úgy döntött, hogy először velem beszél, és a válaszom határozottan nemleges volt. Megmondtam neki, hogy ha nem akar velünk nyaralni, akkor nem mehet, de a szülei ne nyúljanak az én részemhez a pénzből.És biztosan nem fogják megakadályozni, hogy elmenjek erre a régóta várt nyaralásra a gyerekeimmel.
És különben is, miféle nagyszülők azok, akik ilyen örömtől akarják megfosztani az unokáikat? A válaszomból kiderül, hogy Kamil megtanulta a leckét, és minket választott, elutasítva a szüleit. Bár egy ideig dühösek és sértődékenyek lesznek ránk, talán végre megértik, hogy a fiuk már nem az ő irányításuk alatt áll.
