Hozzámentem a férjemhez, és két gyermekem született, de a házasságunk nem tartott sokáig. A türelmem csak öt évig tartott. Együtt egyáltalán nem jöttünk ki egymással, a férjem teljesen közömbös volt irántam és a családom iránt, csak a saját igényei és problémái érdekelték.
Alig keresett pénzt, inkább csak magára költötte, én pedig kénytelen voltam az egész terhet a vállamon cipelni – a házat és a gyerekeket. Egy nap rájöttem, hogy ilyen család egyszerűen nem létezik. Mi együtt éltünk a gyerekekkel, a férjem pedig külön élt a maga elégedettségében. Egyszerűen összeszedtem a holmimat és a gyerekeket, és elmentem.
Nem volt kitől segítséget kérnem, de szerencsére volt minimális megtakarításom, és két hónapra ki tudtam bérelni egy lakást. Később még többet dolgoztam, hogy ki tudjam fizetni a bérelt lakást és minden költséget. A férjemet egyáltalán nem érdekeltük, és nem segített.
Hamarosan találkoztam Ivánnal, aki csak egy évvel volt idősebb nálam. Már 37 évesen saját lakása volt, jó állása, és még nem volt házas. Én is azonnal megbarátkoztam vele, hat hónapig jártunk, majd összeházasodtunk. Minden rendben volt, amíg a férjem úgy nem döntött, hogy bemutat a családjának.
Amikor meglátogattuk a férjem anyját, a nővérem szó szerint azt mondta, hogy a jó feleségek nem hagyják el a férjüket, és hogy a család viselkedése a nőn múlik, és ha elválik, az csak az ő hibája. Nem akartam vitatkozni, csak hallgattam.
Iván nővére most már 15 éve boldog házasságban él, és fel sem fogja, min mentem keresztül. Később a család elkezdte sugallni, hogy egy ilyen férfi jobb feleséget érdemel, mint én. Ez nagyon sértő volt, különösen, amikor úgy kezdtek el beszélni a gyerekeimről, mintha a saját apjukról lenne szó.
A kapcsolatunk kezdett jelentősen megromlani, Ivan nővére folyamatosan hívogatott, hogy hagyjam békén a bátyját. Ez történt, nem bírtuk ezt a fajta nyomást, és szakítottunk.
Később megtudtam, hogy ez a húgom is elvált – egy év után a férj elhagyta a feleségét három gyerekkel. Nem akarok örülni mások szerencsétlenségének, de remélem, hogy most már ő maga is megérti. Néha csak akkor értünk meg másokat, ha más helyében találjuk magunkat.
Mit gondol erről a témáról?
