Harmincöt éves vagyok, házas, és egy fiút nevelünk. Nemrég jöttem ki a szülési szabadságról. Mindent, amink van, a férjemmel együtt saját erőnkből szereztünk. Három hónappal ezelőtt meghalt a nagymamám, aki a bátyámmal együtt ránk hagyott egy lakást és egy kis telket egy távoli faluban.
Most mindenki azt várja, hogy az örökségem felét a bátyámnak adjam. Adam, a bátyám négy évvel fiatalabb nálam, de neki és a feleségének már négy gyerekük van, és mindenből ítélve az ötödik is úton van. Korán összeházasodtak, éppen azután, hogy elkezdtem az egyetem harmadik évét. Én már külön éltem, a bátyám és a felesége pedig anyámhoz költöztek.
Amíg a bátyám befejezte a tanulmányait, anyám támogatta a fiatal családot. Tőlem is várták a segítséget, de én akkor kezdtem el dolgozni, és nem volt miből segítenem, szinte minden fizetésem a lakásbérlésre ment el. A férjemmel csendben összeházasodtunk, nem volt pénzünk fényűző szertartásra. Édesanyám telefonon gratulált, még az anyakönyvezésre sem jött el, mert a menyének segített a babával.
Sajnáltam, de úgy tettem, mintha minden rendben lenne. Még magamnak is próbáltam valahogy megmagyarázni, de nem sikerült. Amikor anyai nagyanyám meghalt, anyám örökölt tőle egy kétszobás lakást, amit gondolkodás nélkül Ádámra ruházott át. Azt mondták nekem, hogy nehéz volt neki, gyerekei voltak és egy felesége, aki belefáradt abba, hogy állandóan a gyerekekre vigyázzon.
Nem számítottunk erre a lakásra, de mégis fájt, hogy anyám megtette. Ismét minden jót a bátyámnak. De anya álláspontja vitathatatlan volt – a testvérnek többre van szüksége. Abban az időben a férjemmel elintéztük a hitelhez szükséges dokumentumokat. A férjem szülei és apai ágon a nagymamám segítettek nekünk az első hozzájárulásban. Amikor anyám megtudta, hogy a nagymamám adta a pénzt, felháborodott, hogy nekem a nagymamám adta, a bátyámnak meg nem – Hát a fiadnak adtad a lakást, a lányodnak meg semmit.
Azt tettél, amit akartál, ez az én pénzem – szidta akkor nagyanyám anyámat. Anyám azt is mondta, hogy osztozzak a bátyámmal, mert neki nagyon nehéz. De a bátyámnak nem volt nehéz. Könnyű munkát végzett, stressz nélkül, túlórák nélkül, rendszertelen időbeosztással. Keveset keresett, de az édesanyja mégis támogatta anyagilag, mondván, hogy meg kell spórolni az egészségét, és úgysem fog megkeresni minden pénzt.
A testvért és egyre gyarapodó családját a felesége szülei is támogatták anyagilag. Bérlakást vettünk ki, keményen dolgoztunk, és elkezdtünk új realitásokban élni. A férjem jól fizető, de nagyon stresszes munkát talált, az üzleti útjai miatt néha fél évig külön éltünk. De nagyon gyorsan kifizettük a lakást, még autót is vettünk. Most a férjem nyugodtabb munkát vállalt, lehet, hogy kevesebbet keres, de időt tölt velem és a fiammal. Ez elég nekünk.
Amíg mi dolgoztunk, a bátyám bővítette a családot. Amikor bejelentette, hogy ismét babát várnak, még anyu is megdöbbent. Egyre nehezebben tudott segíteni a bátyjának. Ő pedig még mindig a rosszul fizetett munkahelyén ült, és feleségével és gyermekeivel egy kétszobás lakásban élt. Más nem lehetett, az ő fizetéséből senki nem adna nekik hitelt, a felesége pedig nem dolgozott.
Amikor apai nagyanyám meghalt, kiderült, hogy a vagyonát felosztotta köztem és a bátyám között. Nekünk ez jó segítség volt, úgy terveztük, hogy hitelre veszünk még egy lakást, hogy a fiunknak a jövőben legyen saját lakása. De anyu szerint én túl jól éltem, a bátyámnak pedig, mint mindig, most is segítségre volt szüksége –
– Mit kapsz a fél házból? A bátyám pedig eladja mindkét ingatlant, és rendbe tudja magát rendezni – győzködött anyám -, én határozottan mondtam, hogy a bátyámnak úgyis elég az ajándék, anyám már úgyis rendelkezett az örökségével, anélkül, hogy bárkit megkérdezett volna. Most én akarok dönteni a saját – Neked saját lakásod van, a férjeddel dolgozol, neked csak egy gyereked van, Ádám pedig egész életében egyedül dolgozik, négy gyereke van és egy háziasszonya.
Elmagyaráztam anyámnak, hogy a bátyám felesége nem ül tétlenül otthon, és a bátyám aktívan részt vesz a család gyarapításában. Ő egy felnőtt férfi, akinek meg kell értenie, honnan jönnek a gyerekek, és milyen drága dolog felnevelni őket. Ha ezt ennyi év után sem értette meg, az az ő baja.
A bátyám még nem beszélt velem a lakásról, szerintem arra vár, hogy anyám meggyőzzön egy megfelelő megoldásról. De maximum annyit tehetek értük, hogy lemondok a telekrészemről, mert több a gond, mint a haszon. Gondoskodjanak róla ők, de ezzel vége. Tekintsenek engem önzőnek, de én nem kérek másét.
