Egy évvel ezelőtt az anyósom nyugdíjba ment. A férje pedig öt évvel korábban ment nyugdíjba, és egyre gyakrabban élt a városon kívül. Barbara Kowalska pedig hétvégenként meglátogatta őt.
Azt hiszem, amikor Barbara Kowalska nyugdíjba ment, mindenki fellélegzett a munkahelyén. Mert ő egyáltalán nem akart elmenni, és amikor valaki ezt javasolta neki, mindent megtett azért, hogy maradjon. Vádakkal, zsarolással, botrányokkal, ismerősökkel – elvégre könyvelő vagyok. Sok mindenhez értek… szóval nem tudnának elüldözni, elásnák magukat” – mondta az anyósom.
És végül Barbara Kowalska visszavonult. Elkezdtek vidéken házat építeni, amint férjhez mentem a fiukhoz. Kétemeletes házat akartak, pihenőhellyel, tóval, kerttel. Az anyós férje mindig a keze alatt volt. Annak ellenére, hogy a szolgálatban dolgozott.
Ha Barbara azt mondta, hogy így jobb, akkor pontosan ezt kell megtalálni – mondta Jacek Kowalski, teljesítve felesége, Barbara újabb szeszélyét. És két éven át építették ezt a vidéki házat. De a férjemmel csak ritkán mentünk oda.
Ott még folytak az építkezések, én voltam otthon a babával a szülési szabadságon, és nem volt idő a kikapcsolódásra. Miért menjek oda? Anyósom csak hétvégén dolgozott, nem volt ideje ránk. Most a nagyobbik gyerek nyolcéves, a kisebbik kétéves. A nagyobbik fiú iskolába jár, én pedig otthon ülök a kisebbik gyerekkel.
Egyszer Barbara Kowalska bejelentette, hogy lakást kell bérelniük a városban, mert nehéz nyugdíjból élni. Azt hiszem, ezt kifejezetten nekem és a családomnak mondta. De nekünk már amúgy is van saját lakásunk. És a férjem idősebb nővére messze lakik, nagyon ritkán jön. Egyszer Barbara Kowalska meghívott minket a vidéki házába.
Nem igazán akartam odamenni, mert a férjem szüleivel nem volt túl meleg a viszony. Általában csak felhívott, és megkérdezte, hogy vannak az unokái. Ennek örültem. De most eljött a nyugdíj, és úgy döntöttem, hogy jó nagymama leszek a gyermekeimnek.
Gyere és csatlakozz hozzánk a hétvégén! Friss levegő, sült kebabot sütünk, üldögélünk. Játszom az unokákkal.
Mindenesetre összeszedtem magam, a férjem még a munkából is korábban eljött, hogy elkészíthesse, és a nyársak már sülnek. Hamarosan terítünk. Addig is, helyezzék magukat kényelembe odafent Aznap este jól kipihentük magunkat.
A férjemet az apja, Jacek Kowalski megkínálta, és lefeküdt aludni. Én pedig elmentem lefektetni a kisebbik fiamat, közben a nagyobbik fiam kint maradt a nagymamájával, Barbarával és Jacek nagypapával, a szomszédok is eljöttek hozzájuk. Pár óra múlva visszajöttem, minden, viheted. Minden erőt kivett belőlem.
Annyira aktív! Futás és futás! Egy perc nyugalom sem volt, eljött a reggel. Felálltam, elmentem elkészíteni az ételt, a kisebbik gyerek velem volt. Aztán a nagyobbik fiam felébredt. Ettünk, és a nagyobbik elment labdázni a kertbe. Aztán Barbara Kowalska sértődötten bejött a szobámba:
A fia nagyon rosszalkodik. Kiabál, fel-alá rohangál a lépcsőn. Végül is a baba látogatóba érkezik. Még nem mindenki ébredt fel! De a fiú csendben jött le a lépcsőn. Az unokája, ő maga hívott meg minket, és most én vagyok a hibás.
Aztán a gyerek egy óra múlva visszajött a kertből, és felszaladt a lépcsőn, mert már mindenki lent volt, menj, menj! Leszaladt a lépcsőn!!! Igen akkor miért hívtál meg minket, ha zavar a zaj és a jelenlétünk. Végül is gyerekek. Mindannyian zajosak és aktívak! És akkor a kisebbik gyerek elkezdett lármázni…. Barbara Kowalska felkapta a fejét:
Ó, Istenem… Nem tudok. Nem bírom ki! Még egy nap, és visszarázódom. Azt hiszem, vezetni ma nálam, én már, én még nem mentem át tegnap. Nem tudok volán mögé ülni! Majd rögtön megnézzük… Aztán bementem a szobámba. Mert Barbara Kowalskának fájt a feje a tegnap esti italozástól. Félóránként ellenőrizte a férjem véralkoholszintjét. Néhány óra múlva elhagytuk Barbara Kowalskát.
A férjem még mindig tartja a kapcsolatot a szüleivel. Én pedig nem kapok hívásokat Barbara Kowalskától. És ő volt az, aki meghívott minket, hogy töltsük nála a szilvesztert, én azt mondtam, hogy ellenzem, és nem megyek sehova. Nekem elég volt egyszer.
