Kicsivel több mint tízéves voltam, amikor anyám másodszor is férjhez ment. A mostohaapám ellenezte, hogy hozzájuk költözzek, ezért anyám a nagymamámra bízta, hogy vigyázzon rám.
Idővel még azt is abbahagyta, hogy ebben segítsen neki. Anyám nagyon szerelmes volt az új férjébe, és a nagymamámnak a nyugdíjából kellett eltartania engem. Nagymama és anyám soha nem álltak közel egymáshoz, nem volt közöttük szeretet. Szerencsére engem nagyon szeretett a nagymamám.
Egyszer azt mondta nekem, hogy hasonlítok a néhai fiára. Ez nagyon felvidította őt. Nagymamától nagyon sok szeretetet kaptam, pedig nem éltünk gazdagon. Nemcsak anya volt számomra, hanem apa is. Mindig ott volt mellettem, segített és támogatott, amikor szükségem volt rá. Akkor hunyt el, amikor az egyetem második évében voltam.
A nagymamám már jóval a halála előtt nagy ajándékot adott nekem. Örököltem tőle egy lakást. Egy nap anyám, akivel akkor már hat éve nem tartottam a kapcsolatot, eljött hozzám. Bejelentette, hogy cseréljek vele lakást, mert én egyedül vagyok, és nincs szükségem ekkora helyre, ellentétben velük – vele és a mostohaapámmal.
Azt válaszoltam, hogy nem tartozom neki semmivel, miután elcserélte a saját lányát az új szerelmére. Anyám őrülten üvöltött, hálátlannak nevezett, hiszen végül is ő szült engem! Mondtam neki, hogy menjen el, bezártam az ajtót, és újabb öt évig nem hallottam felőle semmit.
Ez idő alatt megnősültem, és megszültem egy fiút, aki most négyéves. És hirtelen újra megjelent az anyám. És nyilvánvalóan oka volt rá. Kiderült, hogy ő és a férje eladták a lakást, és most már nem volt hol lakniuk. Azt hitte, hogy megengedem neki, hogy nálunk maradjon, de csak egy éjszakára engedtem el. Másnap felhívtam anyám unokatestvérét, és felajánlottam neki, hogy vele lakhat, és segíthet a napi házimunkában. A nagynéném azonnal beleegyezett, mert ő már idős volt, és egy ilyen segítség igazán jól jönne neki.
Egy órával később a férjem már az édesanyjával a nagynénjéhez vezetett. Egész úton azt mondta a férjemnek, hogy milyen hálátlan lány vagyok.
Tényleg? Hálátlan vagyok? Mit kellene megköszönnöm anyámnak? Hogy valami pasit választott és nem engem? Nos, ha ez az, amit meg kellene köszönnöm neki, akkor nagyon köszönöm, anya!
