Amikor egyetemre mentem, úgy döntöttem, hogy elköltözöm a szüleimtől, és egy diákszállóban fogok lakni. Később egy részidős egyetemre költöztem, és béreltem egy lakást. Így találkoztam a barátommal, aki egy év múlva a férjem lett.
Az esküvő előtt a családi lakás kulcsai mindig a táskámban voltak. Néha elmentem oda elintézni valamit, de mindig értesítettem anyukámat vagy apukámat a látogatásomról. Néhány hónappal később minden holmimat kivettem a szobámból, és átköltöztettem a bérelt lakásba.
A szüleim nem szóltak semmit, behívtak, és kellemesen elbeszélgettünk. Akkor is eljöttem, amikor nem voltak ott, nem nehezteltek rám, és néha csak úgy elsétáltam mellettük, és bementem a házba.
Megsimogattam a macskát, teát ittam a kedvenc teáscsészémből – olyan nosztalgikus! A 25. születésnapomon összeházasodtunk. Nem rendeztünk pazar bulit, a közeli rokonokat és a legjobb barátokat hívtuk össze. Egy barátomtól kaptunk egy reprodukciót a kedvenc festményemről.
A szüleim a kertészetben voltak, úgy döntöttem, hogy nem zavarom őket – egyedül mentem. Bedugtam a kulcsokat, de a zár nem akart kinyílni, és még azt is ellenőriztem, hogy jó emeletre léptem-e be.
Minden rendben volt, és felhívtam apámat, de nem vette fel. Anyukám nagyon durván beszélt velem a telefonban, azt mondta, hogy már felnőtt nő vagy, van családod és házad, lecseréltük a zárakat, hogy ne tudj bejönni.
Még mindig szeretnek, de csak mint vendéget. Ő és apa megbirkóztak vele, és meghozták azt a döntést, hogy a lakás az ő magánterületük, és senki sem léphet be oda, amíg ők távol vannak.
Vagyis korábban semmi sem zavarta őket, most pedig úgy döntöttek, hogy elhatárolódnak tőlem, és ami a legrosszabb – eltitkolták. Ha nem jöttem volna ezzel a képpel, nem is tudtam volna róla, szégyent csináltam volna a férjem előtt.
Letettem a telefont és elkezdtem sírni, nagyon fájt, mert nem érdemeltem meg, hogy így bánjanak velem. Én egy lány vagyok, nem egy tolvaj. Ez az én otthonom is, főleg, hogy nem is mentem be a szobájukba, nem nyitottam ki a szekrényeket, nem kerestem semmit… Miért döntöttek úgy, hogy kirúgnak a saját fészkemből?
Mindent elmondtam a férjemnek, ő a szüleim pártjára állt. Drágám azt mondta, ő is így cselekedett volna, mert minden házaspárnak kell, hogy legyen saját tér. Ők neveltek fel, én mentem férjhez, tehát minden joguk megvan hozzá, és az anyósomnak is ugyanez a véleménye, ő is le fogja cserélni a zárakat. Nem értem, az én szabályaim rosszak? Mit tennél a helyemben?
