Közel 30 év házasság után soha nem gondoltam volna, hogy idős koromban ilyen ajándékot ad nekem. Kiderült, hogy 16 éve van egy másik családja, akinek van egy gyermeke, a fiú most 15. Ez a hír olyan volt számomra, mint egy derült égből villámcsapás, csak most kezdtem el magamhoz térni és átértékelni az életemet.
Kidobtam a férjemet, most kéri, hogy jöjjön vissza, én meg azt sem tudom, mit tegyek. 29 évesen mentem férjhez, a férjem 30 éves volt. Szerettük egymást, támogattuk egymást bánatban és örömben egyaránt.
Voltak nehéz idők, a férjem megpróbált vállalkozást vezetni, de az infláció minden tervet tönkretett. Néha hónapokig száraz tésztán kellett élnünk! Azok, akik átélték azokat az éveket, meg fogják érteni. Aztán megszületett a lányunk, és csak a 2000-es évek elején kezdtünk valahogy normális életet élni.
A férjemnek sikerült megmentenie a vállalkozását, nyitott néhány kiskereskedelmi üzletet, felvett üzletkötőket, egy könyvelőt.Ő maga irányította az értékesítést. Az eladónőket alig ismertem, sokat cserélődtek, és csak nemrég tudtam meg, hogy köztük volt a férjem “második felesége”, a nem hivatalos igazság.
Ez 16 évvel ezelőtt volt, történetesen akkor voltam beteg, kórházban voltam, és képzelheted, a férjem 45 évesen újra apa lett, egy fia született neki. És az a hölgy akkor 32 éves volt.
Abban az időben a férjem gyakran ment üzleti útra, de én nem gyanakodtam semmire, mert teljesen megbíztam benne! Teljesen! Furcsa, de még néhány közös barátunk is tudta a titkot, de ők nem mondták el nekem.
Azt mondták, sajnálnak engem, és remélik, hogy a férjem majd észhez tér. És itt vagyok idén, éppen az újévi ünnepek után, de úgy döntöttem, hogy visszavonulok. Miért kell dolgoznom: a lányom régóta férjnél van, a férje gazdag, az unokám négyéves, ő sem szenved hiányt semmiben.
A férjem 60. születésnapját ünnepeltük, és sok vendég volt. Elment beszélgetni a barátaival, és otthagyta a telefonját. És ott valaki folyamatosan próbálta hívni. Először a férjemhez akartam vinni a telefont, de valamiért én magam vettem fel a telefont. És ott rögtön egy női hang:
“Drágám, gratulálok!”. Forró hullám árasztott el! Elkezdtem kérdezni – ki ő, és a nő válaszolt: “Mindent el fog mondani, már régen meg akarta tenni!”. És letette a telefont. A férjem másnap valóban mindent elmondott nekem – ő maga is csak a megfelelő alkalomra várt. Igen, 16 évvel ezelőtt beleszeretett az eladónőjébe.
Utána meg akart szakítani vele minden kapcsolatot, de a nő gyermeket várt. Aztán megszülte a kisfiút, és ez beszippantotta: két tűz között futott, szeretett engem és őt.
Kiderült, hogy volt egy másik sikeres forgalmú bolt, amit neki ajándékozott üzletnek, és az egész üzletet a könyvelőnk vezette az ő költségén, így az a család sem élt rosszul. De a férjem könnyes szemmel kezdett el bizonygatni, hogy ő már csak engem szeret, és ott már csak a fia tartja, meg minden.
De én ezt nem bírtam ki és kidobtam.A lánya semmit sem tud. A férj telefonál, bocsánatért könyörög, azt mondja, szakított az eladónővel, csak azért, hogy találkozhasson a fiával.
Én pedig nem látom és nem hallom őt: 16 éve hazugságban él. Elemzem a múltat – nem értem, hol vesztettem el valamit? Miért bíztam benne olyan vakon? Miért nem volt még csak utalás sem a férjem másik családjára?
Jobb lett volna, ha akkor bevallja, és elválunk. És most már majdnem 60 éves vagyok, nem fogok többé magánéletet kialakítani, nincs jövőm! Nem tudom mit tegyek, egyedül élni ilyen korban is nehéz. De a családi élet is, ami volt, az is megszűnik.
