Apám és anyám elváltak, amikor ötéves voltam. Anyám fogott engem, és visszatért az anyjához. A nagymama és a fia nagy adakozók voltak. Csak anyám takarított a lakásban.
A második nagymamám, apám anyja gyakran vitt magához. Néhány napot nála töltöttem. Apám rendszeresen fizetett tartásdíjat, de ritkán beszélt velem. Csak ünnepnapokon. Amikor tizenöt éves lettem, apám összeköltözött Halynával. Nem vette feleségül, csak együtt éltek.
A nagymamám, az anyja, szigorú szülő volt, és nem helyeselte apám viselkedését, és hogy megbüntesse, nekem adta a lakásrészét, amikor tizennyolc éves lettem. Amikor húszéves lettem, a nagymamám (apám anyja), majd az anyám egy éven belül egymás után meghalt. Beköltöztem a nekem adott lakásba.
Eleinte, amíg be nem fejeztem a tanulmányaimat, apám segített anyagilag. Már elvégeztem az egyetemet és munkát kaptam, amikor apám úgy döntött, hogy összeköltözik a lányával, Halynával.
Egyszerűen szólva, apám és Galina úgy döntöttek, hogy megszabadulnak ettől a tehertől. Miért “teher”? Mindjárt megérted. A nagymamám lakása egy kétszobás lakás volt. Rózsaszínben képzeltem el az életet ezzel a lánnyal.
Először is, gondoltam, két szoba, két lány – egész jól kijövünk egymással. Másodszor, könnyebb fizetni a közüzemi költségeket kettőnek, mint egynek.
Harmadszor, beállíthatunk egy takarítási ütemtervet. Negyedszer, egy barátunkkal sokkal szórakoztatóbb. De kiderült, hogy nem így van. A lányról kiderült, hogy egy csavargó. Nem fizette a lakbérből a rá eső részt, hangosan zenélt, amikor csak kedve volt hozzá, egyáltalán nem takarított, és órákat töltött a fürdőszobában.
Nyilván ezért rúgta ki anyám a házból. “Mondtam apámnak, hogy dobja ki ezt a nőt a lakásból.” “A lakás fele az enyém, azt engedem ott lakni, akit akarok” – válaszolta. “Nem akarok visszamenni az anyai nagyanyámhoz.
A részemet eladásra kínálhatom, de apám nem érdemli meg, hogy így bánjanak vele. Elvégre elválhatna, és hol élne? Amíg én fizetem a lakbért, és azon gondolkodom, hogyan tudnám ezt az embert kitenni a lakásból?
