Szemjon korán felkelt, és elkezdett öltözködni a lakásban. Hiszen délután még egy rózsát kellett hoznia a feleségének a kórházból egy kis szénával. Valójában egy évvel ezelőtt Szemjon még csak nem is gondolt a házasságra.
De úgy alakult, hogy most már el sem tudta képzelni az életét szeretett Rózsikája nélkül. Barátja, Vaszja állandóan panaszkodott a feleségére, mondván, hogy mindig untatja, hogy állandóan hisztijei és félreértései vannak. Egyszerűen lehetetlen volt vele együtt élni. Ekkor döntöttem úgy, hogy beadom a válókeresetet.”
“Igen, de mi a probléma? Már rég el kellett volna válnunk” – mondta Szemjon – “A probléma az, hogy egy lakásban lakunk. A fele az enyém, a fele az övé.” – Akkor cseréljük el szállodai szállásra. – Nem, senki sem hajlandó egy lakást kettőre cserélni. És nem tudjuk eladni. -Miért nem? “Eladhatnánk, és elosztanánk a pénzt.” – De ő nem akarja eladni, a fenébe is.
Aznap este a barátok kockáztattak. Vaszja írt egy ajándékozási szerződést Szemjonra, hogy ő lakjon a lakrészben, Szemjon pedig visszaadja a pénzt. Vaszja úgy döntött, hogy így bosszantja volt feleségét, Szemjon pedig olcsó lakást keresett. Összeköltözött barátja volt feleségével, Rosával. A nő megdöbbenve tapasztalta, hogy egy idegennel él együtt.
De Szemen jó szomszéd volt, nem ivott, nem dohányzott, nem verekedett, nem vitte el a nőket.Már a gondolat is elfogadhatatlan volt, hogy állandóan egy idegen férfival kelljen egy lakásban laknia. Munka után Rosa leült egy padra a bejáratnál, és sírni kezdett. Olyan sokáig ült ott, hogy elkékült a hidegtől.
Addigra Semen már hazafelé tartott. Azonnal hazavitte a megfagyott nőt a konyhába, és teát főzött neki. A nő folyton sírt, mint egy gyerek. Semen elkezdte megnyugtatni, sajnálta őt. Általában kedves volt, és beszélgetni kezdtek.
Ezután a gondolat után Szemjon és a rózsa jobban érezték magukat, és közelebb kerültek egymáshoz. Aztán úgy döntöttek, hogy összeházasodnak. Vaszja nem számított erre a fordulatra. De nem avatkozott közbe. Bármi is történik, az a legjobb.