Halyna mindig az erdei parkon keresztül tért haza. A munkahelyi menzáról mindig vitt kenyeret, hogy megetesse a galambokat. Aznap, mint mindig, leült a padra, és elkezdte morzsolni a kenyeret tollas barátainak.
Egy fényképezőgép kattogása elterelte a figyelmét a szokásos tevékenységéről. Meglepetten nézett körül, és találkozott a fotós mosolygó tekintetével.
A férfi készített még néhány képet, majd odajött, hogy megmutassa neki: – Szerintem sokkal jobban nézek ki a fotókon, mint a való életben. Igazi mestere vagy a mesterségednek!” – kiáltott fel a lány, csodálattal nézte a fotókat. Nem, élőben még jobb vagy – mosolygott a férfi. Galya zavarba jött.
-Nem szeretnél modell lenni egy filmhez? Van egy ötletem. Általában Galya mindig is túl félénk volt, kerülte a lencsét.
De ez a férfi bizalmat és szimpátiát ébresztett. Valami a lelkében azt súgta neki, hogy mondjon igent. Tíz hónappal később Galia visszatért szülőfalujába, ahol édesanyja és nagymamája élt. Anyja és nagyanyja megdermedt a döbbenettől, és a hasát bámulták:
-Galja, kitől van a gyerek? Házasságon kívül estél teherbe?” – kiáltott fel az anyám. Nagyanyám a szívét szorongatta, és leült a székébe. Galya csak mosolygott. – “Azért jöttem, hogy meghívjalak az esküvőnkre.
