Én 61 éves vagyok, a férjem pedig néhány évvel idősebb. Egy kis lakásban élünk a városban, a nagyobbik lányom külföldön, a kisebbik a fővárosban. Neki már két gyermeke van. Sajnos édesanyám a nyár elején elhunyt.
Apám egyedül maradt a faluban. A probléma az, hogy apámnak szüksége van arra a gondoskodásra, amire anyámnak is szüksége volt élete utolsó éveiben.
Most apám 85 éves, és mondhatom, hogy gyakorlatilag képtelen bármit is egyedül csinálni. Nem tudom hazavinni apámat: a lakásunk nagyon kicsi.
Én sem tudok a faluba költözni: nincsenek létesítmények, nincs meleg víz, a WC kint van. Talán ha 20-30 évvel fiatalabb lennék, akkor gond nélkül elmennék a faluba.
Az egyetlen lehetőség, hogy gondozót találjak apámnak. De ezzel a megoldással az a baj, hogy az összes falubeli elítél engem, és egymás között suttogják, hogy milyen rossz lány vagyok. De én nem fogom apámat egy szörnyű körülmények között működő idősek otthonába küldeni!
Mi a probléma? Nem tudom, hogyan tudnék minden nap 50 km-t gyalogolni az apámhoz. De most a családomra kell gondolnom, és nem érdekel az emberek véleménye.
