Elment a szomszédokhoz, és nem hitt a szemének: ott élt egy egyedülálló apa a hat gyermekével!

– “Miért csapsz állandóan zajt!” A feldühödött szomszédasszony a küszöbön állt, és nemcsak szavakkal, hanem egész testével követelte, hogy hagyják abba a “felháborodást”. “Nézd, hallod, hazajövök, és kezdődik: zaj, zaj, zaj, hívom a főbérlőt neked, nem lehet így élni.”

“Megpróbálom” – mondta halkan Mykola, és becsukta az ajtót Okszana előtt. Fél óra csend után minden visszatért a régi kerékvágásba: valami dörömbölt, lárma támadt, gyerekhangok és sírás hallatszott.

Oksana dühös lett, és újra felment az emeletre, becsöngetett a fölötte lévő lakásba. “Hol van az apád?” Oksana a szemöldökét ráncolva kérdezte. “Olegik felborított egy fazék lekvárt a konyhában – mondta vidáman a fiú -, apa most takarít.

Oksana arca feltűnően megváltozott, amikor meglátta, hogy több más figyelő szempár is kikukucskál a szobából. A fiú néhány másodpercig gondolkodott, majd leeresztette a tekintetét, és így szólt: “Apa és én most egyedül élünk…..

– Hány gyereked van?” kérdezte Oksana. – “Hat… Kérdezd meg apát, hogy bejöhetek-e.” “Gyere be, gyere be, alattunk laksz, láttalak. Oksana kicsit összegyűrődött az ajtó melletti szőnyegen, de aztán magabiztosan besétált a konyhába.

A konyhában egy férfi szalvétával takarította le a lekvárt a padlóról. -Elnézést a zajért, nekünk… – Jó napot még egyszer – mondta Oksana. – Igen – fordult meg, és megszólította az idősebb fiút.

– Hogy hívnak? – Szlavik. – Szlavik, hozz egy felmosót és egy vödröt, itt fel kell mosogatnunk. Amikor a fiú mindent hozott, a lány rámosolygott és azt mondta. – “Megkaptad az irodalom házi feladatot?”

– “Igen” – válaszolta Nightingale. – “Akkor fogd a tankönyvet, és mindenki üljön le a teremben, és hallgassa meg. Ha nem figyelnek, adj nekik ceruzát és papírt, és hagyd, hogy rajzoljanak. Akik nem rajzolnak, hagyd, hogy gesztusokkal mutassák meg, miről olvastok – értitek?”

– Igen – vette fel vidáman a fiú a pontos ajánlásokat, és eltűnt egy másik szobában. Sokáig tartott, amíg a konyhát megtisztította a lekvár maradványaitól. De a gyerekek nem szóltak bele, nekik is tele volt a kezük, Mykola és Oksana pedig mindent megoldottak.

A konyha takarítása simán átment vacsora főzésébe. Behívta a gyerekeket a konyhába. Leültette őket, és ételt adott nekik. Amíg az apja vacsorázott, Nightingale-t bízta meg a mosogatással.

Ekkor Mykola rájött, hogy ez a nő okkal jelent meg az életében. Oksana elkezdte gyakran látogatni Mykolát és családját, és segíteni nekik. “Oksana, légy a feleségem”

– javasolta Mykola, miközben kinyitotta a gyűrűt tartalmazó dobozt. “És légy az anyánk!” kiáltották a gyerekek kórusban. Oksana szemei mintha bármelyik pillanatban megteltek volna könnyel. – “Van egy feltételem – tartotta fel az egyik ujját -, csak akkor, ha beleegyezel, hogy legyen még egy testvéred”.

válaszolták a gyerekek kórusban. “Vannak, akik elítélik a férfit, amiért erre az asszonyra bízza a gyermekei gondozását. Nem értik, hogy Oksana hogyan döntött úgy, hogy hetedik gyermeket is vállal. Szerintük maguktól is meg kellett volna tenniük, hiszen ők döntöttek így.

De ő boldog, és talán ez volt a sorsa – hogy egyszerre hét gyermek édesanyja legyen, és hozzámenjen ahhoz a férfihoz, akivel együtt akar élni, és fényes, boldog jövőt építeni. És a gyerekek – a gyerekek hamarosan felnőnek, és könnyebb lesz, ugye?

Related Posts

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *