A férjemmel körülbelül harminc éve voltunk házasok.Látszólag minden jól működött, van két lányunk és egy háromszobás lakásunk. Csak a házasság utolsó tíz évében, miután minden nagyobb nehézséget elhagytunk, szomorított el a férjem.
Esténként hazajött a munkából, és azt mondta, milyen jó volt, és milyen szerencsétlen volt velünk, és milyen szerencsések voltunk vele. Eleinte ritkán volt ilyen panaszkodás, havonta néhányszor, aztán hetente, végül pedig mindennapossá vált. Semmilyen beszélgetés nem segített, semmi sem működött, csak rosszabb lett.
Ő is hajthatatlanul elutasította a válást vagy a különválást. Nem az élet általában, hanem az állandó veszekedés, és hirtelen megváltozott. Megnyugodott, nyugodtabb lett, hazajött, és mosolyogva sétált a lakásban. És akkor véletlenül találkoztam a férjem barátnőjével, Ninával egy boltban.
– Még jó, hogy észrevettelek – ugrott rám Nina. – Tényleg látni akartalak! Tudja vagy nem tudja – Mit kellene tudnom – kérdeztem -, tudja, hogy a férjének szeretője van?- Nina suttogva felkiáltott, szemei elkerekedtek – Miről beszélsz? – Meglepődtem. – Csak viccelsz – nem. Ő az új titkárnő, tíz évvel fiatalabb. Azt hittem, tudod. Nos, ne mondd, hogy tőlem tudod. Nem mondtam semmit – Ne félj, nem mondok semmit Köszönöm az üzeneted – Nem vagy feldúlt? – Nina meglepődött – Hazajöttem és sokáig gondolkodtam.
A férjem évek óta hisztizett nekünk, és maga is megvetendő módon viselkedett. Nagyon szerettem volna elválni. Attól a naptól kezdve minden nap elkezdtem mosni és vasalni a férjem ingeit. Személyesen varrtam meg minden lyukas ruhadarabot, és illatosítottam az öltönyöket. A férjem még boldogabb lett. Egy idő után egy este megjelent, és azt mondta:
– Ennyi volt, el kell válnunk. Beleszerettem egy másik nőbe, és nem hagytam, hogy kiderüljön, nagyon örülök ennek a hírnek. Szomorúan mondtam:
– Így van. Annyi éve együtt vagyunk, a lányaink nagyok
– Kétszobás és egyszobás lakást kell cserélnünk. Én veszek két szobát, te pedig egyet, egyetértesz?
– Persze, vedd a kétszobás lakást, és a lányaink veled fognak lakni, egyetértek. – Hogy érted, hogy velünk? – Hát, hárman nem férünk el egy szobában.
– Micsoda vásárló vagy! Ó, nem volt szerencsém veled! Még jó, hogy idős koromban megismertem egy jó nőt, bár most már szerelemben és boldogságban fogok élni. Minden gyorsan történt, elváltunk, én meg a lányaimmal szusszantunk egyet.Nem tudtuk élvezni a nyugalmat és a csendet. Úgy döntöttünk, hogy elutazunk a lányainkkal pihenni. Jó idő volt az ilyen kirándulásokra, a lányaim már nagyok voltak, és nekem már nem volt férfi, aki korlátozhatott volna.
Annyi érdekes és szép hely van a világon, amit meg lehet látogatni. És a volt férjem egy év múlva eljött hozzánk, és azt mondja: – Főznél nekem levest? Annyira hiányzik az ételed – Nem, nem főzök. Most épp diétázom. Hagyd, hogy a fiatal feleséged leveseket főzzön neked, nagyon boldogok vagytok egymással.