Az, ahogyan a volt feleségem bánt velem, szörnyű csapás volt számomra.Már 25 éve voltunk együtt, és számomra minden csodálatos volt. Egy nap azonban összepakolta a holmiját, és azt mondta, hogy elmegy
– A gyerekeink már mind felnőttek, így nem kell tovább folytatnunk. Már nem érzek irántad semmit, a szikránk elszállt, ezért újra akarom kezdeni az életemet. – Magyarázta, mielőtt becsukta maga mögött az ajtót.
Elment, én pedig sokáig nem tudtam elfogadni. Egyre több időt töltöttem horgászattal, majd kertészkedni kezdtem. Bármit megtettem, amíg el tudtam őt felejteni. Összetört a szívem, mert biztos voltam benne, hogy ő az, akivel az egész életemet le fogom élni.
Közös barátoktól tudtam meg, hogy már van valakije. Randizott vele, és azt tervezték, hogy együtt fognak élni. Amikor már azt hittem, hogy életem végéig magányos leszek, Zosia belépett az életembe. Ő is szerette a kertészkedést, így gyorsan megtaláltuk a közös nyelvet.
Zosiával minden olyan egyszerű és közvetlen volt, a szeretete megmentett a teljes összeomlástól.Hamarosan hozzám költözött, és én újra hittem az igaz szerelemben.
Két év telt el így, amikor egy kora reggel megszólalt a csengő. Zosie még aludt, ezért úgy döntöttem, hogy magam nyitok ajtót. A küszöbön a volt feleségem állt: – Kicserélted a zárakat? Mi ez az arc, nem számítottál rám?
Hadd öleljelek meg – Nem, inkább ne, …, miért jöttél? – Kérdeztem őszintén meglepődve – Hogy érted, hogy miért? Huszonöt évet töltöttünk együtt, nem engedhetjük el, ugye? –
Amikor ezeket a szavakat mondta, Zosia a hátam mögé állt – megértem, hogy sok minden megváltozott ez alatt a két év alatt. – tette hozzá egy idő után, amikor meglátta őt -Igen – erősítettem meg mosolyogva -Új életet kezdtem, akárcsak te.
