Ádám nagyon jól emlékszik az édesanyjára – kedves, érzékeny, gyönyörű volt, és ami a legfontosabb, nagyon szerette őt. Örökre megmaradt az emlékezetében, annak ellenére, hogy nyolcéves korában elvesztette.
Ez igazi tragédia volt a fiú számára, és az apja ahelyett, hogy támogatta volna, egy évvel később újra férjhez ment. A fiúnak nehéz kapcsolata volt a mostohaanyjával – Lucia nagyon követelőző volt a gyerekkel szemben, nem nagyon érdekelte az élete, és gyakran veszekedett Ádámon keresztül a férjével. Ennek következtében a fiú büntetéseket kapott az apjától, de nem értette, hogy miért.Ádám nagyon aggódott emiatt, és próbált beszélni az apjával – hiába.
Az apja nem hallgatott rá, dühös lett, ha valami rosszat hallott az új feleségéről, és néha megütötte a fiút, bezárta a szobájába vagy nem adott neki enni – az apja mindezt látta, de hallgatott. Úgy gondolta, hogy az asszony az, aki tudja, hogyan kell nevelni a gyerekeket, és az ő dolga, hogy támogassa a családot.Egy év együttélés után a párnak közös gyermeke született – Ádám kishúga. Ettől kezdve még gyakrabban kapott büntetéseket – amiért nem ment el sétálni a nővérével, nem cserélte ki időben a pelenkát, nem ébresztette fel a babát.
A fiú testét gyakran zúzódások borították, amelyeket ügyesen elrejtett mindenki elől. De Ola néni, apai ágon a nagymamája húga, Ola néni elől nem tudta elrejteni őket.A fiú nagymamája már régen meghalt, de a nővére gyakran meglátogatta őket.Ő volt az egyetlen ember, akiben megbízhatott, de félt bevallani, hogy verik, nem akarta felzaklatni a lányt. Különben is félt, hogy gyermekotthonban köt ki.
Ola néni észrevette a zúzódásokat, és máris el akart menni magyarázkodni Ádám apjával, de a fiú meggyőzte, hogy ne tegye. Arra kérte, hogy vigye magával, ha az apja nem bánja.És nem is – épp ellenkezőleg, nagyon is örült az ötletnek. Elege volt a családban uralkodó légkörből – úgy döntött, hogy elválik a fiától, és új életet kezd, új feleségével és új gyermekével.
A fiú a nagynénjéhez költözött. Nem éltek könnyedén, de még mindig jobb volt, mint az apjával. Az egyetlen probléma a pénzhiány volt – az apa csak néha fizetett Ádámnak, és egy év után teljesen abbahagyta. A néni és Ádám szerényen, de boldogan és békésen éltek.Az apa ezekben az években nem is emlékezett a fiára – Luciával és a lányukkal együtt élvezte a családi életet a nagy lakásban.
Évekkel később Ádám lediplomázott, és a dolgok azonnal jobbra fordultak – talált egy jó állást, később pedig saját boltot nyitott. Jól kezdett keresni, házat és autót vett, és magával vitte Ola nénikéjét is.
Egy nap csengettek. A küszöbön az apa állt, mosolyogva és boldogan:
– Ádám, fiam. Hogy vagy? Épp erre jártam, és gondoltam, megnézem a fiama
t. – Mit akarsz?
– Hogy érted? Csak beszélgetni.
– Az elmúlt 15 évben valahogy nem akartál.Szóval nem hiszem, hogy csak úgy eljöttél. Mondd el, mit akarsz – tudod fiam, a nővéred szépségstúdiót akar nyitni, és nincs pénzünk, hogy segítsünk neki. Tehetnél egy jó cselekedetet – add meg a húgodnak a szükséges összeget, tudom, hogy van rá pénzed.Nem leszel szegényebb, és a nővéred nagyon boldog lesz.
– Á, szóval ez a lényeg. Szóval most már szükség van rám, mert van pénzem?
Eddig sem téged, sem a nővéremet nem nagyon érdekelte az életem.Nem aggódtatok amiatt, hogy a nagynénémnek és nekem van-e elég pénzünk ételre. Szóval, apa, nem tartozom neked vagy a nővéremnek semmivel, és nem adom neked azt a pénzt. Visszamehetsz a Luciádhoz, és elfelejtheted, hogy van egy idősebb fiad.
