A két férfi lassan közelebb lépett.
„Uram… végre megtaláltuk.”
A taxis keserűen felnevetett.
„Túl késő.”
A buszmegálló mellett mindenki figyelt.
Senki sem mozdult.
„A cég… szétesett az ön nélkül,” mondta az egyik férfi. „A testület mindent átvett.”
Ekkor a taxis elővett egy apró fémkártyát.
Régi.
Karcolt.
De még mindig működött.
A férfi arca megfeszült.
„Az… a főkulcs.”
A taxis lassan felállt.
„Azt hitték, eltűntem,” mondta.
„Azt hitték, nincs visszaút.”
A kártyát a kezében tartotta.
És abban a pillanatban a közeli irodaépület minden képernyője felvillant.
Titkos fájlok.
Szerződések.
Nevek.
Hazugságok.
A város hirtelen nem zajos volt.
Hanem meztelen.
A két férfi hátrált.
„Mit tett?” suttogta az egyik.
A taxis először nézett rájuk igazán.
„Visszavettem azt, amit elloptak.”
És a buszmegállóban egy gyerek halkan kimondta:
„Papa… te tényleg ő vagy?”