Lassan hátrébb léptem.
Senki sem figyelt rám.
Csak egy takarítónak láttak.
Valakit, akit könnyű lecserélni.
Adrian már fordult is vissza a lift felé.
„Zárjátok le az accountját” – mondta.
Azt hitte, vége.
De én akkor már csatlakoztattam a kártyát a falon lévő panelhez.
Egyetlen mozdulat.
És beléptem.
A rendszerbe.
A Skyview teljes hálózatába.
A monitorok a folyosón hirtelen felvillantak.
Aztán elsötétültek.
Majd újraindultak.
De most már… nem az ő adataikat mutatták.
Hanem mindent.
Rejtett szerződéseket.
Titkos utalásokat.
Belső felvételeket.
A recepciós hátralépett.
„Ez nem lehet…” suttogta.
Adrian visszafordult.
„Mit csinálsz?!” – kérdezte élesen.
Ránéztem.
„Azt, amit ti elfelejtettetek” – mondtam.
„A kulcsot használom, amit tőlem vettetek el.”
A nő elsápadt.
A képernyőn megjelent egy fájl neve:
ADMIN ACCESS: OWNER OVERRIDE
A teljes épületben megszólalt a riasztás.
Nem tűz.
Nem hiba.
Hanem leleplezés.
Adrian arca megváltozott.
Először nem milliárdosnak tűnt.
Hanem valakinek, aki fél.
A telefonom megvibrált.
Egy üzenet:
„Most már mindenki tudni fogja, Emily.”