Éjszaka koppanásokat hallottam.
Aztán még egyet.
Mintha valaki belülről mozgatná a dobozokat.
Fel akartam kelni.
De anyám ott állt a folyosón.
— Ne menj — mondta. — Csak manipulál.
Reggel kinyitottam az ajtót.
Sarah nem volt ott.
A szoba túl tiszta volt ahhoz, hogy normális legyen.
A gyűrű a földön.
A terhességi teszt pozitív.
És egy félbetépett gyerekkori fotóm.
— Hol van? — kérdeztem.
Nincs válasz.
Beléptem.
A szekrény mögött egy fal repedt meg.
Friss karcolásokkal.
Kitoltam.
És egy folyosó nyílt mögötte.
Olyan, mintha sosem létezett volna.
A végén hangot hallottam.
Sarah hangját.
És nem egyedül beszélt.
Valaki válaszolt neki.
Egy hang, akit én halottnak hittem harminc éve.