Megfordultam.
Egy szürke öltönyös férfi ült mögöttem.
Ezüstös halántékkal.
Nem sajnálattal nézett rám.
Hanem úgy, mintha már tudná, mi következik.
— „Ki maga?” suttogtam.
Egy kártyát csúsztatott elém.
Nicholas Vance.
— „Tudom, hogy az a csók nem a legrosszabb dolog, amit Alex ma este tett.”
A gyomrom összerándult.
— „Mit akar mondani?”
— „Ne csináljon jelenetet. Nézzen a bejáratra.”
Tizenkét másodperc.
Tizenhárom.
Alex egy fekete dobozt vett elő.
Tizennégy.
A nő boldogan a szájához kapott.
Tizenöt.
Alex letérdelt.
Az évfordulónkon.
Tizenhat.
Taps.
Tizenhét.
Én szégyenben égtem.
Tizennyolc.
Nicholas halkan:
— „Most.”
Tizenkilenc.
Kinyílt az ajtó.
Húsz.
Két rendőr lépett be.
Huszonegy.
Egy nő fekete öltönyben.
Egy mappa.
Alex elsápadt.
Nem a lebukás félelmétől.
Hanem attól, hogy mindent elveszít.
A nő kinyitotta a mappát.
Mindenki előtt.