A terem hirtelen elcsendesedett.
A mikrofont a kezembe vettem, és éreztem, hogy minden szem rám szegeződik.
A principal még beszélt valamit, de már nem hallottam.
Csak Gwendolyn hangját éreztem magamban.
— „Ha ezt olvasod, nagymama…”
Lassan felemeltem a fejem.
— „Mielőtt bárki megállítana, el kell mondanom valamit.”
A hangom remegett, de nem álltam meg.
— „Az unokám… nem csak elment. Ő… üzenetet hagyott.”
Egy halk moraj futott végig a termen.
Kibontottam a levelet, és felolvastam.
Minden szó után egyre nehezebb lett a levegő.
A szülők megdermedtek.
A tanárok elhallgattak.
És ahogy a sorokat olvastam, az igazság lassan darabokra törte a csendet.
A levél nem csak búcsú volt.
Hanem vád.