A szomszéd, Ilonka néni remegő kézzel nyomta a kezembe a borítékot.
— Kislányom… ezt még a nagymamád hagyta rám.
Kinyitottam.
Fotók.
Nyugták.
Egy régi kereszt.
És egy születési anyakönyvi kivonat.
A nevem rajta.
És az anyám neve… nem azé a nőé, aki előttem ült.
— Ez… mi ez? — suttogtam.
Anyám arca elsápadt.
— Ez hazugság!
A szoba elnémult.
A bátyám felállt.
— Ne csinálj ebből cirkuszt, Daniela!
De Ilonka néni megragadta a kezem.
— Ő nem az igazi anyád.
A padló mintha eltűnt volna alattam.
— Akkor ki vagy te nekem? — fordultam a nőhöz.
Csend.
Apám először nézett fel.
És amit mondott, az mindent összetört:
— Ő csak a húgom.