Klara tovább nevetett, meggyőződve arról, hogy minden az ő elképzelése szerint fog alakulni. Elméjében Yerzhan már csak egy emlék volt – egy kínos, de jövedelmező fejezet. De akkor a bíró köhintett, és felemelte az asztalról a vastag dokumentumköteget.
„Klara Mertens asszony, mielőtt lezárjuk az eljárást, kötelességem felolvasni a felperes által benyújtott bizonyos dokumentumokat” – mondta nyugodt, de hűvös hangon.
Klara nevetése elhalt. Türelmetlenül felhúzta a szemöldökét.
„Milyen dokumentumokat? Már mindent aláírtak. Csak ki akarok jutni innen.”
A bíró figyelmesen nézett rá.
„Úgy tűnik, hogy sem a bírósággal, sem a férjével szemben nem volt őszinte.”
Csend lett a teremben. Yerzhan csendben ült, kezeit az asztalon összekulcsolva, arcán semmilyen érzelem nem látszott.
A bíró kinyitotta a lezárt borítékot.
„Az elmúlt hónapokban Yerzhan úr nemcsak árulás, hanem pénzügyi csalás áldozata is lett. A bizonyítékok szerint a cégének számláit feltörték, és a pénzeszközök nagy részét svájci számlákra utalták át. Számlákra, amelyek” – szünetet tartott – „az ön nevére vannak bejegyezve, Mertens asszony.”
Mormogás terjedt el a tárgyalóteremben. Klara elsápadt.
„Ez hazugság!” – kiáltotta. „Ő találta ki az egészet!”
„Éppen ellenkezőleg” – válaszolta hidegen a bíró. „Van banki bizonyítékunk, tranzakciós nyilvántartásunk és a partnere, Laurent Dubois úr tanúvallomása.
A név hallatán Klara megdermedt. Laurent a szeretője volt.
A bíró közömbösen folytatta:
„Mr. Dubois tanúvallomásában elmondta, hogy ön rábeszélte őt a pénzátutalásokra, cserébe részesedést ígérve neki a pénzből és egy közös életet Monacóban.”
A tárgyalóteremben megmozdult a levegő. Yerzhan nem szólt egy szót sem. Lefelé nézett, mintha mindezt már régóta tudta volna.
A bíró letette a dokumentumokat.
„A törvény szerint minden illegálisan szerzett pénzt elkoboznak. Továbbá, Mr. Yerzhan cége a házasság előtt jött létre, így önnek nincs joga a vagyonból részesedni.”
„Mi?” – suttogta Klara remegő hangon. „Az lehetetlen…”
„Lehetséges” – válaszolta a bíró. „És Yerzhan úr mindennek ellenére nem emelt vádat ön ellen. A börtön helyett csak a válást és a pénz visszafizetését követelte.”
Klara megdöbbenve nézett rá.
„Miért? Miért nem akar tönkretenni?”
Yerzhan felnézett rá. Szemében nem volt harag, csak mély nyugalom.
„Mert a gyűlölet önmagát pusztítja el. Nem kell bántanom téged. Egész életemet annak szenteltem, hogy dolgokat építsek, nem pedig hogy tönkretegyem őket.”
Klara összeesett a székén. Eleganciája, sminkje, büszkesége – mind egy pillanat alatt eltűnt.
A bíró így zárta le az ügyet:
„Az ítélet egyértelmű. A válás jóváhagyva. Mertens asszony elveszíti minden jogát, és köteles visszaadni az összes eltulajdonított pénzt. Az ügyet lezártnak tekintem.”
A bíró az asztalra csapott a kalapácsával.
Csend lett. Senki sem nevetett többé. Yerzhan felállt, bólintott a bírónak, és elhagyta a tárgyalótermet. Nem nézett vissza.
Klara mozdulatlanul ült. Végül felállt, és kiment. Erősen esett az eső. A cseppek könnyekként folytak le az arcán – nem a szerelem, hanem a megaláztatás könnyei.
Yerzhan beszállt egy szerény autóba, ahol asszisztense, egy fiatal kazah nő, Amina várt rá.
„Yerzhan úr, vége van?” – kérdezte halkan.
A férfi kissé elmosolyodott.
„Igen. Végre vége.”
„Megbánta?” – kérdezte a nő.
A férfi kinézett az ablakon, és nézte az üveget lecsorgó esőcseppeket.
„Nem. Életemben először nem érzek gyűlöletet. Csak békét.”
Az autó elindult, és eltűnt az esőben. Mögötte maradt a múlt. Előtte egy tiszta út terült el, tele fénnyel és reménnyel.
Este, otthon, Yerzhan íróasztalán anyja levele várt rá. A régi papír a sztyepp, a gyerekkor, az otthon illatát árasztotta.
„Drága fiam, hallottam, mi történt. Ne hagyd, hogy a fájdalom megkeményítse a szívedet. Te a szabad föld gyermeke vagy – erős, bátor és igazságos. Ami a hazugságokban elveszett, az igazságban újjászületik.”
Yerzhan lehunyta a szemét és elmosolyodott. Hosszú idő óta először érezte, hogy nincs egyedül.
Még mindig vannak jó emberek a világon, barátság és új kezdetek.
Valahol, egy olcsó szállodában Klara csendesen sírt, túl későn rájött, hogy elvesztette az egyetlen férfit, aki igazán szerette.
