Alice egy olyan otthonban nőtt fel, ahol a férfiak a gonosz szinonimái voltak. Édesanyja, Veronica minden nap ismételgette ezt a mantrát, és a kislány úgy tanulta meg, mint a légzés. Apja, bár kedves és szerető volt, ki lett zárva az életükből, és a árulás szimbólumává vált.
Gyerekkorában Alice néha látta apját az óvoda kerítésénél, ahogy titokban csokoládét hozott neki. De amikor anyja meglátta a zsebében a megolvadt csokoládé nyomait, olyan nagy volt a haragja, hogy a kislány megtanulta az első leckét a félelemről és a hallgatásról.
Az évek teltek, és Veronica egyre inkább bezárkózott a keserűségébe. Este elment, és egyedül hagyta, olcsó parfüm illatával és összetört reményekkel. Alisa hangosan olvasott, hogy elűzze a csendet. Amikor anyja visszatért, mindig sírt, és ugyanazt a dalt ismételgette: „Minden férfi gazember, kislányom. Ne felejtsd el!”
Veronica felnőttkorában figyelmeztetéseit fenyegetésekké változtatta. Amikor látta, hogy Alice mosolyog egy fiúra, kirobbant: „Először virágok, aztán ágy, aztán gyerek és magány! Így kezdődik a pokol!” Azóta Alice megtanulta elrejtőzni – a fiúk elől, de főleg anyja dühétől.
Az egyetemen azonban megváltozott az élete. Barátja, Artem mellett megízlelte a szabadságot. Félelemmel szerette, mint a bűnt. Amikor anyja megtudta, a botrány elkerülhetetlen volt, és Alice először szembeszállt vele: „Nem ítélhetsz meg minden férfit a saját hibáid alapján!”
Hogy elterelje a figyelmét, kitalált egy történetet: egy érett professzor, Mark Gavrilovici dékán udvarol neki. Veronica megdöbbent – amíg nem találkozott vele. A férfi, aki Alice tervének bűntársa volt, tökéletesen játszotta el a ügyetlen és komoly udvarló szerepét. Veronica eleinte megvetette, de amikor visszatért, elegáns és művelt, és azt mondta: „Tévedtem. Nem egy fiatal lányt keresek, hanem egy olyan nőt, mint te”, valami megolvadt a szívében.
Egy pillanat alatt a férfiakat gyűlölő anya újra álmodni kezdett. Elfogadta a színházba szóló meghívást, és éveknyi magány után először nevetett a szemével.
Alice ránézett, és megértette: néha az egyetlen módja a félelem láncának megtörésének egy kis, szeretetből mondott hazugság. Mert az igazi szerelem, még ha kerülőúton is jön, képes meggyógyítani a régi sebeket.
