Inna már indulni akart, amikor egy fiatal lány benézett az irodába.
– Jó napot! Be tudna fogadni?
– Jó napot! Igazából már vége a fogadásnak, én indulok…
– Értem. Elnézést…
Az ajtó bezárult. Inna úgy érezte, hogy ismeri a lány arcát, mintha már látta volna korábban, vagy hasonlít valakire… Valószínűleg már járt itt.
Felvette a táskáját, lekapcsolta a villanyt, és kiment a folyosóra. A lány a kanapén ült. Vékony, egyszerű ruhában, kopott szandálban.
– Mondtam, hogy nincs fogadás. Vagy valakit vár?
– Csak nem tudom, mit tegyek. Hova menjek. Messze van az otthonom, úgy tűnik, hiába jöttem…
– Mi a baj? Miért jött? Sürgős?
– Igen, sürgős. Abortuszra van szükségem. Közeleg a határidő…
– Hány éves vagy?
– Tizennyolc lettem.
— Gyere holnap, nyolctól dolgozom.
— Jövök, hova mennék. Már lekéstem a buszt. Autóstoppal kell mennem…
Az autóstopp szó hallatán Inna megremegett.
— Az veszélyes. Jobb taxival menni. Bár taxival is félelmetes mostanában utazni, főleg fiatal lányoknak…
— Egy ismerősömnél aludhatok, itt lakik a közelben. Igaz, három gyereke van, de nem baj, a padlón is aludhatok…
— Jó. Holnapra várlak.
Inna kilépett az épületből. Mi történik? Miért aggódik ennyire ezért a lányért? Talán azért, mert eszébe jutott, mi történt vele sok évvel ezelőtt…
Inna az út szélén állt, és nézte a buszt. Alig maradt le. Az ég fekete felhőkkel borult be, esni kezdett. Mit tegyen? Hogy jut haza? A szülei várják, és ő is nagyon hiányolták, fél éve nem látták egymást.
Inna orvosi egyetemre járt, nőgyógyász akart lenni. Bérelte a lakását, a szülei úgy döntöttek, és ők fizették. Ő nem volt ellene. Szerette a tanulást, könnyen ment neki.
Megállt egy autó, egy Zsiguli, a volánnál egy sapkás férfi ült, vagy húsz évvel idősebb nála.
– Hova mész, szépségem?
— Zhukovskoye-ba. A busz már elment, nem értem oda…
— Szállj be, épp arra megyek. Ne félj, nem lesz drága.
Nyugodtan utaztunk, a sofőr viccelődött, kérdezett valamit. Aztán minden gyorsan történt. Hirtelen letért az útról és befordult az erdőbe. Inna nem értette, mi történik. Az autó megállt. A férfi elővett valami rongyot, és erősen az arcához nyomta. Inna azonnal elájult.
Nedves földön tért magához. Az autó eltűnt. A szoknyája felfordult, a feje szétrobbant… Nehezen fogta fel, mi történt…
Gyalog jutott el a szüleihez. Nem mert elmondani nekik, mi történt. A szülei szigorúak voltak, minden bűnért őt fogják hibáztatni… Egyszerűen el kell felejtenie ezt a történetet.
Különben rendőrségre kell mennie, feljelentést kell tennie, nagy botrány lesz, és soha nem fogja kiheverni a szégyent…
Innának volt egy pasija, de nem sokáig. Egy hónapig jártak, aztán ő szakított vele. Szörnyű unalmas alak volt. De nővé tette. A sofőr lett a második partnere. Csakhogy nem kívánatos.
A rohadék, megérdemelné, hogy megbüntessék, de fél bejelenteni. Hányszor vádolták már a lányokat, hogy ők tehetnek róla, ők provokálták. És a szülők is szánalmasak, milyen stressznek lesznek kitéve.
De ő erős. Meg fogja oldani. Elfelejti, mint egy rossz álmot…
Teltek a napok, Inna járt tanulni, sétált a barátaival. Csak az egészsége hagyta cserben. Hányinger, időszakos hányás, gyengeség és álmosság. Kórházba fordult.
– Mikor volt utoljára a menstruációja? – kérdezte az orvos, figyelmesen megnézve Inna arcát.
— Nemrég volt valami hasonló, és azelőtt is…
— Elküldöm egy nőgyógyászhoz. Úgy tűnik, terhes…
Inna úgy érezte, mintha forró víz öntötték volna rá. Nem lehet… Hiszen volt pár napja, szóval nem lehet terhes… De a nőgyógyász megerősítette a terhességet, tizenhárom hetes. Abortuszra már késő. Azt mondta, hogy ez előfordulhat, ha a menstruáció a magzatra hat.
Inna pánikba esett. Mi lesz a tanulással, mi lesz a szülőkkel? Nincs szüksége erre a gyerekre, máris gyűlöli… Ha abortuszra már késő, akkor megszüli és elhagyja. A szülők nem tudnak meg semmit. Nem fog hozzájuk menni a hasával. Az iskolába pedig járni fog, kit érdekel…
Így is tett. Szerencsére a hasa szinte nem látszott, és egyik ismerőse sem sejtette, hogy terhes. Széles pulóvereket, ingeket hordott, azzal magyarázta, hogy felszedett pár kilót.
Hét hónapig minden rendben volt. Egyik este azonban egyre gyakrabban kezdett fájni a hasa. Rájött, hogy koraszülés kezdődött. Taxit hívott, és elindult a szülészetre, magával vitte a szükséges holmikat és dokumentumokat.
Rögtön közölte, hogy lemond a gyermekről, ne próbálják meggyőzni, hogy maradjon. Gyorsan megszületett a kislány, két és fél kiló volt. Pillanatra meglátta a kis fejét.
Azt mondták, hogy a kislány egészséges, és felajánlották, hogy szoptassa meg. Inna nem volt hajlandó. Nem is akart ránézni.
Néhány nap múlva Inna hazament. Az elutasító nyilatkozat meg volt írva, a tej elfogyott, az élet ment tovább. Végre megszabadult ettől a felesleges gyermektől…
Aztán jöttek a tanulás, a vizsgák, a kreditek. Ritkán ment sehova, nem volt kedve.
És akkor megvalósult az álma. Miután megkapta a diplomáját, nőgyógyászként állt be a városi kórházba. A szülei addigra segítettek neki lakást és autót venni. Elkezdett járni a barátnője bátyjával, még együtt is laktak. De nem sokáig. Kiderült, hogy az a férfi szeret inni.
A következő férfi házas volt. Nem vallotta be azonnal. Vissza kellett küldeni a feleségéhez.
Színházba járt, kiállításokra, barátaival a hegyekbe utazott. Úgy tűnt, hogy az élete rendben van, de a lelkében valami hiányzott. Az az érzés, hogy valami hiányzik a teljes boldogsághoz.
A szülei élnek, egészségesek, folyamatosan utalnak rá, hogy ideje unokákat gondozni. Inna nem lenne ellene, hogy gyereket szüljön, de kitől? Nincsenek normális férfiak a környezetében…
Másnap egy lány lépett be az irodájába, aki tegnap nem ért be a fogadásra. Korai terhesség.
Amikor Inna kitöltötte a kártyát, feltűnt a lány születési dátuma. Pontosan azon a napon szült Inna. Micsoda véletlen, ugyanaz a nap, a hónap, sőt az év is…
– Anna, megtarthatod a gyereket? Miért akartál abortuszra menni?
– Ó, hát hol szülhetnék… A fiú elhagyott, amikor megtudta, az anyám ordított és kényszerített, hogy menjek kórházba. Nem tud minket etetni… Ápolónőként dolgozik a szülészeten. Szeret inni… Én is dolgozom, suli után rögtön beálltam egy boltba. De ott alacsony a fizetés és a munkaidő sem túl jó.
Apám nélkül nőttem fel, tudom, milyen az. Ezért nem akarom, hogy a gyerekemnek is ilyen sorsa legyen. Bár persze sajnálom… Hiszen ő is a húsom és a vérem…
Anya szemében szomorúság jelent meg. Inna megértette, hogy a lány még meggondolhatja magát. Valamiért pont őt akarta lebeszélni az abortuszról.
– Tudod mit, menj haza és gondold át jól. Még van időd.
– Tényleg? Jó… Anyának azt mondom, hogy még vizsgálatokra kell mennem… Tudod, én hét hónapos koromban születtem. A saját anyám elhagyott a szülészeten. Fiatal volt. Valószínűleg hasonló helyzetben volt, mint én. Nem haragszom rá.
Anyu azt mondja, hogy annyira megsajnált, és elvitt, mert meddő volt, és a férje elhagyta. Nagyon hálás vagyok, hogy nem kerültem gyermekotthonba. Anyu jó, kedves. Amikor józan. A munkahelyén szánalomból tartják. Otthon csak iszik, a munkahelyén tartja magát… Jól van, megyek…
Inna nem tudott egy szót sem kinyögni. Ez nem lehet véletlen… Ilyesmi csak a szappanoperákban van, hogy véletlenül találkozik az anya a lányával… Mit tegyen? Mondja el neki vagy sem?
A lány csinos, hasonlít Innára. Csak a szeme színe más.
A lány elment. Inna izgalmában megitt egy pohár vizet. Na ne, ez nem lehet igaz! Felbukkant a múlt titka…
Hazaérve Inna nem tudott helyet találni magának. Ez azt jelenti, hogy nagymama lesz, ha Anya elhagyja a gyereket? Igazi, vér szerinti nagymama. Csak Inna tud majd erről.
A lány nagyon megtetszett neki. Szerény, jól nevelt. A szülészeten dolgozó nővér minden lelkét és szeretetét beletette a nevelésébe.
Inna nem érezte bűntudatot. Abban a pillanatban nem tudott másképp cselekedni. Ez nem olyan eset, amikor örülnek a gyereknek.
De most, hogy tudja az igazat, mit kezdjen ezzel az információval? Megvan a lány címe és telefonszáma, minden esetre leírta.
Másnap Anya újra eljött. Szomorú és sírva.
– Abortuszra fogok menni. Anyám ragaszkodik hozzá. Csak tizennyolc éves vagyok, az egész élet előttem áll. És kinek leszek jó egy gyerekkel… Írjon elő vizsgálatokat, vagy amit kell… Ez ingyenes, ugye? Mert nincs pénzem…
Inna mélyet sóhajtott. Szegény lány… Hiszen ez az ő lánya, aki az unokáját hordja a szíve alatt. Kötelessége segíteni neki ebben a nehéz helyzetben.
– Anna, komolyan kell beszélnem veled. Kérlek, várj a folyosón. Fél óra múlva végzek.
Anya értetlenül nézett rá, vállat vont.
– Jó. Várni fogok…
Milyen hosszú volt ez a fél óra! Inna attól tartott, hogy a lány el fog menni, és nem fogja megvárni. De szerencsére a lány még ott ült a kanapén, amikor kijött az irodából.
– Menjünk egy közeli kávézóba. Hosszú lesz a beszélgetés…
Miután megrendelték, Inna elkezdett mesélni arról a napról. Az egész igazságot. Igen, fájdalmas, kellemetlen, de mit tehet. Nem fog hazudni. Ami történt, megtörtént.
Anya figyelmesen hallgatta, nem értette, miért meséli neki az orvos, ami régen történt vele.
– Az a helyzet, Anya, hogy a kislány, akit akkor szültem, te vagy… Én vagyok a te igazi anyád…
Anya zavarba jött, kezében kezdte babrálni a zsebkendőt.
– De hogy lehet ez… Nem ismerte fel azt a férfit?
– Nem. Megpróbáltam elfelejteni. Bocsáss meg, hogy így tettem. Nem akartam neked rosszat… De tudnod kell az igazat.
Anya nem tudta, mit mondjon.
– Kérlek, tartsd meg ezt a gyereket. Meg fogod szeretni, meglátod. Én segítek. Mindennel, amivel tudok. Veszek neki gyerekruhákat, játékokat, pénzt is adok. Minden jó lesz!
– De mi lesz az anyámmal? Hiszen… Az anyám, aki felnevelt…
– Minden marad a régiben. Ha akarsz, hozzám költözhetsz. Jó körülményeim vannak, nagy lakásom.
– Nem, köszönöm. Nem hagyom el az anyámat. Át kell gondolnom mindent, amit mondtál…
– Itt van a telefonszámom és a címem. Ha bármi van, mindig szívesen látlak…
Anya elment. Látszott, hogy izgul és aggódik. Ez érthető. Megtudni ilyesmit…
Egy hét telt el. Annyától semmi hír. Inna nem akart elsőként telefonálni. Tudta, hogy milyen nagy felelősséget rótt erre a fiatal lányra…
Miután megnézte a sorozatot, Inna lefeküdt, késő volt, másnap dolgoznia kellett. Hirtelen csengett a telefon.
— Halló, Inna Mihajlovna, jó estét. Az anyám ivott valakivel, és rosszul lett. Mentővel vitték, de nem tudták megmenteni… Szurrogáttal mérgezte meg magát… Mit tegyek?
Inna hallotta, hogy a lány sír.
– Anja, részvétem… Mindjárt ott vagyok.
Micsoda hír! Micsoda tragédia a lányomnak… Hiszen ő szerette azt a nőt…
Inna segített megszervezni a temetést és a gyászszertartást. Anja a bánattól teljesen összeomlott. Elmondta, hogy eltitkolta anyja elől, amit Inna mondott, nem tudta, hogyan hozza fel a témát. És azt is elmondta, hogy abortuszra ment, hogy anyja megnyugodjon. De ő határozottan úgy döntött, hogy megtartja a gyereket.
– Nem tudok ebben a lakásban maradni, nehéz nekem… Minden rá emlékeztet…
– Tudod mit, pakolj össze, és menj velem. Egy ideig nálam lakhatsz, aztán meglátjuk. Később eladhatjuk ezt a lakást, amikor örökölöd, és vehetünk egy jobbat. Segítek. Talán még a közelemben is.
Anya beleegyezett. Hálás volt a segítségért. Hiszen senkije sem volt.
Most mindent el kellett mondani Inna szüleinek. Ez volt a legnehezebb…
Hogy fogják fogadni a hírt?
– Anya, menjünk el megismerkedni a nagymamáddal és a nagypapáddal.
– Nem ellenzem. Sőt, örülnék neki. Soha nem ismertem őket. Anyám a nagynénémnél nőtt fel, szülei nem voltak.
A szülők sokkot kaptak a hallottaktól. Inna anyjának nyugtatót kellett vennie, apja pedig magának öntött egy pohár szeszes italt.
– Inna, hogy tehetted… Miért nem mondtad nekünk?! Mi állatok vagyunk, nem értettük volna? Te vagy az egyetlen lányunk… Annyuska, unokánk… Annyira hasonlítasz Inna anyukádra… Bocsáss meg, hogy így alakult…
Amikor mindenki megnyugodott, teát ittak tortával és beszélgettek. Inna hirtelen rájött, hogy most már igazán boldog.
A titok már nem nyomta a lelkét.
Most már van egy lánya, és hamarosan unokája is születik.
Mindent meg fog tenni értük.
És minden jó lesz!
